A kérdés
Jó napot.! Az Édesanyám lassan 2 éve, hogy meghalt rákban. Rá 1 évre a nevelőapám, aki 20 éve velünk volt kikezdett velem. Bátyám elzavarta és rá 2-3 hónapra meghalt. Tisztázatlan maradt. Nem keresett és mi sem őt. Nem tudom, hogy jobb lenne-e ha tudnám miért tette vagy sem. Édesapám születésem előtt elhagyott és kb 15 éves koromban keresett először. Nem lett jó a viszonyunk, azt várta hogy én keressem és 3 éve, hogy utoljára -beszéltünk, mert azt mondta csak akkor keresem ha pénz kell. Soha nem kertem tőle 1 forintot sem. Kiskoromban duci voltam. Aztán megnyúltam és eloszlott. Utána alig ettem és tartottam. 4 éve újra duci lettem és utálom magam. Utálok tükörbe nézni és úgy érzem mindenki elhagy engem. Soha nem volt igazi családom. Bátyámmal is rossz a viszonyom, mert csak negatív jelzőkkel tud illetni. Minden nagyon fáj, ami velem történt és nem tudom, hogyan lépjek tovább. Hogyan fogadjam el magam vagy hogyan érjek el változást. Minden szét esik körülöttem. Kérem segítsen.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
A gyász természetes folyamat, amely nemcsak a halálesetekhez, hanem a bizalom elvesztéséhez, kapcsolatok megszakadásához is kapcsolódhat. Az édesanyja elvesztése, nevelőapja viselkedése és az édesapjával való távolság mind olyan tapasztalatok, amelyek fájdalmas érzelmeket, például haragot, megbántottságot, bűntudatot vagy értéktelenség érzését kelthetik. Ezek az érzések gyakran összegabalyodnak, és úgy tűnhet, mintha mindent elborítanának.
A Gyászfeldolgozás Módszer arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyász fájdalmát nem az idő múlása enyhíti, hanem az, ha lehetőségünk nyílik kifejezni és tisztázni a kimondatlan érzelmeinket. Az édesanyjához, nevelőapjához és édesapjához fűződő kapcsolatok mindegyike tartalmazhat olyan kimondatlan gondolatokat, amelyeket érdemes lenne feltárni: például kérdéseket, fájdalmakat, vagy akár azt, amit Ön adott volna, ha másként alakulnak a dolgok. Ez segíthet abban, hogy ne ezek a nyitott sebek határozzák meg a jelenét.
Az önmagával szembeni elégedetlenség és az önutálat érzése fakadhat ezekből a feldolgozatlan érzelmekből. Amikor úgy érezzük, hogy a körülöttünk lévők nem fogadnak el vagy elhagynak bennünket, hajlamosak lehetünk ezt belsővé tenni, és azt hinni, hogy mi magunk vagyunk „kevesek” vagy „nem elég jók”. Ez azonban nem igaz, és szeretném hangsúlyozni, hogy az Ön értéke nem függ mások viselkedésétől vagy ítéletétől.
Az első lépés a változás felé az lehet, ha elkezd dolgozni a múltban történt veszteségek feldolgozásán, és megengedi magának, hogy kimondja mindazt, ami fáj. Ebben egy gyászfeldolgozásban jártas szakember vagy terapeuta nagy segítséget nyújthat. Az ilyen támogatás segít abban is, hogy visszanyerje az önmaga iránti tiszteletét és szeretetét, valamint újraépítse az önbizalmát.
Egy másik fontos lépés, hogy apró, de rendszeres lépéseket tegyen önmaga gondozása felé. Ez lehet egy-egy olyan tevékenység, ami örömet okoz, vagy amelyben a saját erejét érezheti. Az önmaga elfogadásához vezető út türelmet és szeretetteljes hozzáállást igényel.
Szeretném megerősíteni, hogy nincs egyedül, és van segítség. Az, hogy itt leírta a történetét, már az első lépés ebben a folyamatban.
Fontos tudnia, hogy ez a válasz nem helyettesíti a terápiát, ezért arra bátorítom, hogy forduljon szakemberhez, aki személyre szabott segítséget tud nyújtani.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
