Nem ismerek magara.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Beáta, kedves Édesanya! Az iskolakezdés sok család életében okoz az Önéhez hasonlóan dilemmákat, próbálnak információkat gyűjteni, mérlegelik a lehetőségeket, pro- és kontra hoznak érveket. Sokakon lesz úrrá valamiféle szorongás, hisz – úgy vélik, egy korszak lezárul, az iskolakezdés pedig az egész életutat meghatározó fontos lépés. Az általános képtől annyiban tér el az Ön esete, hogy a „szokásos” kérdéseken túl még a saját „belecsavarodásától” is megrettent. Két pozitív dolog azonban kitűnik a leveléből, és engedje meg, hogy most ezekre irányítsam a figyelmét. A legfontosabb, hogy fiát milyen szépen mutatja be, hangsúlyozza a rendezett családi hátteret, a jó tulajdonságait, és a jövő felé is próbál bizakodással tekinteni. A másik, hogy észrevette, hogy túlzottak a reakciói. Kérdésére a válaszom is ebből indul ki. Egy darabig kerülje el az iskolakezdés témáját. Nem lenne szerencsés, ha a jelenlegi elkeseredését, rossz érzéseit, csalódását adná tovább. Ha a fia kérdez, arra próbáljon természetesen, röviden, tényszerűen válaszolni, illetve vonjanak be mást (pl. apát, nagyszülőt), aki az új helyzettel kapcsolatos tervezgetésben most részt tud venni. Ezzel párhuzamosan magában is helyre kell tennie a kérdéseket. Azzal, hogy iskolába kerülnek a gyerekek, nem zárul le feltétlenül a korábbi életszakasz. Rögtön itt egy lehetőség, amiben megmutatja, hogy támogatja gyermekét: Segítsen neki abban, hogy a régi barátaival találkozhasson, szervezzen olyan közös programokat, ahol együtt lehetnek a nyáron is, és szeptembertől, iskolásként is attól függetlenül, hogy már nem osztálytársak. Nem tudjuk előre, hogy mennyi ideig lesz erre szüksége, de Ön mellette állhat ebben, biztosíthatja a közös élményszerzést, lehetőségeket teremthet jó játékokra, s miközben a régi kapcsolatokat ápolják, bátoríthatja majd a barátkozást az új osztálytársaival is. Azt hiszem, az egyik legfontosabb a kisfia számára, hogy szülei továbbra is időt adnak a legfontosabb ismeret-, és tapasztalatszerzési módnak, a játéknak. S persze ezzel azt is hangsúlyozzák, hogy fontosak az érzései, a barátai, és nem csupán az iskolai teljesítmény, a tanulás mentén „pörög” innentől kezdve az élete. Remélem, hogy hamarosan oldódik Önben a feszültség, és tudnak majd kisfiával együtt a várható változásokról, a kialakítandó rendszerről, mindazokról a kérdésekről beszélgetni, melyek őt foglalkoztatják mostanában. Talán Önnek is vannak olyan régi emlékei, fényképei, melyeket megosztva kisfiával bizakodó várakozássá alakíthatják a még hátralévő időt. Kívánom, hogy a SORS figyelmes, ügyes, kedves, gyerek-centrikus tanítónőt, vagy tanár bácsit juttasson az Ön és valamennyi elsős gyermek számára! Dr. Rostás Rita