A kérdés
Tisztelt Dr Nő/Úr! Azzal a problémàval fordulok Önökhöz, hogy van egy 9 èves kislányom most lesz 3.ik osztàlyos, 1.osztálytól jár iskolarendszerben szertornára.szereti és ügyes is. Most nekik nyáron is menni kellett jövő héttől lesz 2het szünet.most előjött nála az a dolog h nem akar menni. Ha megkérdezem tőle abba e akarja hagyni azt mondja nem.csak hianyzunk neki es most pár napja ugy hagyjuk ott h ordit őrjöng hogx ne hagyjatok itt veletek akarok lenni... de ez elmulik mindig szól az edzö h vege van nyugodjumk meg mostmár csinalja a dolgát.és vidám. Ő nagyon érzelmes tipus nagyon kötődik hozzánk. Nem tudom hogx meddig birom ezt hogy így otthagyni.sokak szerint ez a megoldás mert muszály megtanulnia masreszt félek h sérelem marad benne, az is hozzatartozik a dologhoz hogy nagyon akaratos is,de ilyenkor mikor igy sir azt latom rajta h keservesen sír h ne hagyjuk ott, kömyörög és szinte panikba esik.. kerem irjanak tanácsot ..mitévők legyünk.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Szülő! Ez egy összetett helyzetnek tűnik. Ha jól értem, akkor ez egy új fajta reakció a kislánynál és eddig nem jelentett gondot az elválás. Érdemes több dolgot is végiggondolnia: Vajon mi történt az elmúlt napokban, hetekben, ami ilyen reakciót váltott ki a gyermekből? a. bizonytalanság ütötte fel a fejét a családban (anyagi vagy érzelmi), pl. szülők között feszültség, krízis alakult ki, amit a gyermek meg tud érezni és szorong miatta b. a gyermek szereti a szertornát, de az egész tanéves iskolai és sportbeli munka miatt fizikailag kimerült és azért nem akar menni, hogy legyen egy kis "szabadsága" c. történik vele valami edzésen, amitől fél, szenved? Csúfolja vagy bántja őt bárki? Kell csinálni valamilyen új gyakorlatot, ami fáj neki? Mi az, ami neki tetszik az edzésben? Mi az, amit nem kedvel? Kiket szeret az edzés és kiket nem? Érdemes a gyermekkel olyankor beszélgetni, amikor nyugodt lelkiállapotban van, nem pedig amikor az elválás miatt szorong. Érdemes a többi gyermek szüleit is megkérdezni, hogy a gyerekek mit mesélnek az edzésekről. Ön is megnyugszik, ha tudja, hogy etéren nincs gond, ha pedig van esetleg probléma, akkor az edzőnek kell szólni, hogy kezelje a helyzetet. d. szeparációs szorongás: csak most nyáron és csak szertornán jelentkezik vagy régen is adódott már az elválásos helyzetekből probléma? Milyen volt a bölcsődébe, óvodába, iskolába beszokás? Jelentett akkor gondot az elválás? Tud a gyermek szülőktől külön helységben aludni vagy otthonától eltérő helyen aludni? Ha korábban is voltak helyzetek, amikor a gyermeknek nehézséget jelentett az elválás, akkor érdemes a probléma kapcsán felkeresni egy pszichológust. e. Ha visszagondol egész anyaságára, Önnek anyaként mennyire ment könnyen a gyermek elengedése? Mennyire félt őt otthagyni az óvodában, iskolában, nagymamánál? Ha szülőként túlaggódjuk az elválási helyzeteket vagy már előre szorongunk amiatt, hogy gyermekünknek rossz lesz, akkor a gyerek is nehezebben fog belemenni a helyzetbe. Ha mi felnőttek nyugtalanok vagy idegesek vagyunk, akkor a gyermek nem tudja tőlünk átvenni a nyugalom és biztonság érzését. f. Érdemes otthon, nyugodt helyzetben egy rövid elválási rituálét megbeszélni a gyerekkel. Akár le is lehet rajzolni közösen a kislánnyal az elbúcsúzás lépéseit, az edzést illetve az újratalálkozást. A napirend lerajzolása, a kis képecskék biztonságot és átláthatóságot adnak. Amennyiben az ötletek alapján nem sikerül megoldást találnia, javaslom, hogy mindenképp forduljanak pszichológus szakemberhez segítségért. Jómagam a II. kerületben tudom Önöket fogadni. Üdvözlettel, Adamik Eszter