Mit csináljak?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Válaszra- váró Lány! Míg olvastam levelét, átéreztem fájdalmát, elkeseredettségét. Azt is kiolvastam leveléből, hogy egyedül van és ezt az érzést még csak jobban erősíti az, ha mások sikerére gondol. Ez az a korszak, amikor az ember keresi önmagát, nézegeti, hogy kinek tetszik, hányan néznek rá és hogyan, amikor nagyon érzékeny minden visszajelzésre és a saját dolgaira, kinézetére is. Kevesen elégedettek ebben a korban önmagukkal és bizony sokszor nagyon erőteljesek az utánzások. Ugyanis amiről ír, az nagyon sok fiatalt érint manapság, nagyon értelmes fiúk és lányok ejtenek sebet magukon különböző eszközökkel és módokon, majd ha ez kiderül, akkor jön a büntetés, ami persze semmit sem old meg hosszútávon, erre még csak rárakódik a folyamatos önostorozás is és önmaguk lehúzása a mocsárba. Az emberek életek félrecsúszásának egyik legnagyobb veszélyforrása az, amikor elkezdik magukat másokhoz. Persze a legtöbbször olyan alanyokat keresnek, akik jobbak, szebbek, erősebbek, ügyesebbek, hogy már előre lehessen szenvedni a végeredménytől. A másik nagy veszély, amikor ezek a téves meglátások végérvényűvé válnak, mint az Ön esetében is. " soha nem leszek ilyen, meg olyan...", ha pedig ez így van, akkor büntetést érdemlek, ki kell adnom a feszültséget, fájdalmat kell átélnem, hogy ne a szívem szakadjon meg az ( irracionális )meglátások terhe alatt. A falcolás csak tünete ennek a sok irracionális gondolatnak,annak, hogy én senki sem vagyok, velem semmi sincs rendben stb. Kedves Kérdező! tudom javasolni, hogy első körben ha már hasonlította magát másokhoz ( semmi értelme nincs, mert nincs két egyforma tőből fakadó ember) és megélte a fájdalmat, utána a feszültségét mindenképpen vezesse le, de olyan módokon, melyek tiszteletben tartják a testét, lelkét. Számtalan szorongásoldó technika létezik, relaxáció, sport, művészetek, új dolgok tanulása, racionális gondolkodás megtanulása, egyes tulajdonságainak, képességeinek adhat negatív értéket, de ezáltal Ön nem lesz negatív. E szemlélet a kulcsa mindennek. Jó lenne, ha a dolgait megosztaná valamilyen felnőttel, akár a Kék Vonal segélyvonalával, vagy az iskolapszichológussal, persze a szüleivel is beszélhet, ha olyan a kapcsolatuk. Aki segítséget kér, az általában kap is. Nagyon fiatal még, nem tudhatja, hova viszi el az élet, mi lesz a foglalkozása, lesznek-e sikerei ...? Ezt ennyi évesen eldönteni nagyon hátráltató. Próbáljon koncentrálni azokra a részeire, melyek jók és azokat még jobbá, hangsúlyosabbá tenni, meglátja, hogy ezek után hamarosan jobban fogja érezni magát és el kezd majd dolgozni olyan feladatokon is, melyek eddig ismeretlenek voltak. Azt gondolom, addig amíg nem segített magán nincs értelme fiút keresni, mert olyat fog találni,akit a szorongása vonz be, ha a szorongását némileg megoldja, akkor viszont olyat, akit a bátorság vonz. Sok sikert ehhez és ne feledje egy teste van, amire érdemes nagyon vigyázni!Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus