Search a listing

Hogy tudnék kitörni ebből a "bénultságból"?

Rostás Rita
Rostás Rita 2016. május 7.

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! Azt se tudom, hol kezdjem. 27 vagyok, a szüleimmel élek, és bár van egy angol szakos alapdiplomám, munkaképtelen vagyok, nincsenek barátaim, és a pasik is mindig otthagynak. A problémáim 13 éves koromban kezdődtek, amikor felvettek egy elit gimnáziumba. Ott sajnos kiközösítettek. Sokat sírtam otthon, de a szüleimnek nem volt idejük a problémáimra. Ordítoztunk egymással, verekedtünk, édesanyám volt, hogy a hajamat húzta. Végül 17 évesen elküldtek nevelési tanácsadóhoz, de ellógtam. A 2 rövid életű párkapcsolatom is tragikus véget ért. Miután szakítottak velem, én még hónapokig, évekig zaklattam őket. A 2. fiút még mindig zaklatom. Most művészeti egyetemre felvételizek. Mindig is ez volt az álmom, csak a szüleim lebeszéltek róla. Több kedvem van ehhez, mint az angollal elhelyezkedni. Bár mostanában alig teszek ezért a célért. Alig tudok bármire koncentrálni, mert megbénít ez a sok probléma. Szeretethiány, öngyilkos gondolatok gyötörnek. Hogy tudnék ebből kijönni?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Mónika! Az, hogy egy 13 éves gyerek rosszul érzi magát egy gimnáziumban, nem tud megküzdeni a kiközösítéssel, sajnos előfordul. Mint ahogy az is, hogy a szülők nem értik meg kamasz gyermekük problémáit, és nem tudnak mellé állni, segíteni nekik. Az, hogy ebből vagy másból fakadóan a gyermek provokációja is növeli az otthoni feszültséget sajnos szintén gyakori kísérője a tinédzserkornak. Annak azonban nem szabadna bekövetkezni, hogy ez vagy a szülők egyéb problémái hajhúzáshoz, verekedésig elmenő családi vitákhoz vezessen. Ha emiatt a szüleit hibáztatta/ja, ha ebben a szülők felelősségét látja, akkor egyetértek Önnel, jogosan teszi. De azt is rögtön hozzá kell fűznöm, hogy a kamaszkor elmúlt, 27 évesen már nem gyerek. Még akkor sem, ha szüleivel él. Nem háríthatja tetteiért, érzéseiért szüleire a felelősséget, saját kezébe kell vennie az irányítást. Lehet, hogy szülei nem jól ismerték fel képességeit, vágyait, nem támogatták a pályaválasztását, de ez a múlt. Nem kesereghet azon, hogy 10 éve, 5 éve nem ezt próbálta meg. Ha úgy érzi, ehhez van kedve, vágjon bele, készüljön módszeresen a sikeres felvételi érdekében! De közben ne feledje, már az Ön feladata lenne, hogy eltartsa önmagát, vagyis dolgoznia kellene. Ha úgy érzi képtelen az angol diplomáját hasznosítani, akkor keressen más típusú munkát. Lehet, hogy találhatna olyat, melyben művészi hajlamait tudja kamatoztatni, vagy amiről tudja, hogy ugyan csak átmenetileg elfogadható, de amíg az álommunka nem jön el, addig legalább megélhetést biztosít. Úgy vélem, ha szülők hibáztatásán, a gyerekszerepen túllép, az a párkapcsolatokban is változást hoz majd. Első lépésként le kell állnia a zaklatással. Ha kívülről szemlél egy kapcsolatot, Ön is nyilván belátja, hogy senki sem akar egy „zaklatóval” együtt lenni, vele újra kapcsolatba lépni. Az erőszakos (közeledési?) próbálkozások tipikusan menekülésre késztetik a másik felet. Ha úgy érzi, erre – vagyis munkába állni; zaklatással felhagyni, elengedni a fiút; tenni a céljai megvalósulásáért – Ön egyedül nem képes, tehetetlenségérzés, öngyilkos gondolatok gyötrik, akkor forduljon pszichiáterhez vagy pszichológushoz. Üdvözlettel: Dr. Rostás Rita

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató