A kérdés
Kedves szakértö! Van itt egy srác, aki népszerü és szinte mindenki bírja. Voltak már csajoknak búkásúk arra srácra, engem is beszámolva. Csak annak a fiúnak nem volt könnyü az élete és ö nem igazán olyan mint a többi srác, ö a saját embere, ezért a legtöbb csajokat elútasította (de ö akkor is kedves maratt mindig). De sok más emberekkel, csajokkal is, tölti az idöjét, ami engem nem zaklat, még örülök annak, hogy valaki másokkal olyan népszerü és jópofi, de itt van egy más lány, aki az ikertestvérem tudna lenni, azt jelenti: úgyanúgy néz ki mint én, csak világossabb a haja, ö kedves, édes és imádnivaló ahogy én. De ö vele is most hírtelen tölti az a srác az idöt és sokszor az én közelembe is van. De ha az én közelembe van, akkor másokkal (és avval a lányal is) többet beszél mint velem. Mindig ha látom öket együtt beszélni vagy foglalkozni egymással, akkor olyan szomorú és féltéken leszek, hogy nem bírom a szituációt. Kérek légyszi választ, nem tudok tovább. :(A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kiki!
A viszonzatlan, vagy annak érzett szerelem és szeretet mindig nagyon fájdalmas. Sajnos mások érzelmeit, vonzalmát lehetetlen megváltoztatni, csak a saját gondolatait, szomorúságát tudja kezelni. Rengeteg alkotás született már ebből a fájdalomból, versek, dalszövegek, vagy akár rajzok, festmények. Könnyebbé teszi a helyzet elviselését, ha alkotni tud a szomorúságából. A naplóírás is sokat segíthet. Át tudja gondolni ezen kívül, hogy mi olyat tud csinálni, ami boldoggá teszi, feltölti, és nem szükséges hozzá másik személy elismerése. Lehetnek ezek nagyon apró dolgok is. Ha pedig úgy érzi, a helyzet nagyon megterhelő, szívesen beszélne valakivel, és esetleg nincs lehetősége pszichológust felkeresni, hívja bátran a Kék vonalat: https://kek-vonal.hu/fiataloknak.