Serdülők a szülőkkel szemben

Serdülőkornak a gyerekkor és a felnőttkor közötti átmenetet szoktuk hívni. Ebben a meghatározásban sok minden benne van. Ez talán életünkben leginkább az az időszak, amikor önmagunkat keressük, feltesszük a "ki vagyok én?" kérdést. Míg gyerekkorban a szülők véleménye, nézetei a meghatározóak, tizenéves korban egyre inkább a kortársak véleménye válik fontossá. Így tehát törvényszerűen átalakul a szülőkkel való kapcsolat is.

Ezt az időszakot az anyák gyakran nehezebben élik meg, mint az apák. Ennek oka lehet, hogy a gyerekkorban fontos gondoskodást a serdülők inkább túlvédésnek élik meg, ezért konfliktusosabb lehet ebben az időszakban az anyával való kapcsolatuk. A szülők túlóvó viselkedése szorongást keltő lehet a kamasz számára: a dilemmát jelzi az anyai öl biztonságából való elmozdulás és az ott maradás között. Azt érezhetik, hogy az édesanyjuk marasztalná őket, míg ők inkább már mennének.

Fontos az apák szerepe ebben az időszakban. Egyrészt az apának közvetítő, "villámhárító" funkciója lehet az általában gyakoribb serdülő-anya vitáknál. Másrészt fontos, hogy ott legyen mind az anyának, mind a gyereknek, és támaszt tudjon nyújtani a viharos időkben. Jellemzően az apák kevésbé nehezen élik meg ezt a korszakot, mint az anyák, és jobban tudják támogatni gyerekük függetlenedési törekvéseit.

Az, hogy a tizenéves gyerek megkérdőjelezi szülei álláspontját, a leválás egyik legfontosabb eszköze. Ha ezt szülőként képesek vagyunk meglátni, azzal tudunk legkönnyebben segíteni saját és gyerekünk helyzetén is. Nem kell katasztrófaként megélni a lázadást, hiszen az a leválás folyamatának természetes része.

Azt is látnunk kell, hogy a serdülőben rengeteg folyamat zajlik egyszerre, amikből akár krízishelyzetek is alakulhatnak: a pályaválasztás, a szexuális élet kezdete, az átalakuló társas kapcsolatok mind-mind foglalkoztatják a tizenéveseket, és jelentős változást hoznak az életükben. Itt természetes folyamatokról van szó, és, ha csak nem eredményeznek szélsőséges viselkedést vagy maradnak fenn hosszútávon, nem kell komolyan aggódni miattuk.

Még egy fontos dolog, amitől talán könnyebb lehet szülőként átvészelni ezt az időszakot: általánosságban elmondható, hogy a serdülőkor elején a legjellemzőbbek a gyakori, heves konfliktusok a családban. A kamaszkor vége felé mind a gyakoriságuk, mind az intenzitásuk csökken.

Összefoglalva, a legfontosabb, hogy a család biztonságos háttért nyújtson a serdülőnek, ami egyúttal bizonyos fokú szabadságot, "szárnybontogatást" enged.