Könyvajánló: Pamela Druckerman: Nem harap a spenót - Gyereknevelés francia módra

A Nem harap a spenót című könyvben a Franciaországban élő, amerikai írónő összehasonlítja a francia és az angolszász nevelési szokásokat és bevezet minket családja hétköznapjaiba. A történet ott kezdődik, hogy Druckerman Párizsba költözik, és megszületik az első gyereke. A család életét a következő hat évben követhetjük nyomon.

Óriási különbséget tapasztal a francia és az amerikai gyerekek viselkedésében, a francia gyerekek nem hisztiznek a játszótéren, nem válogatósak, nem dobálják az ételt az étteremben. Mi állhat a feltűnő különbségek hátterében?

Összehasonlítja az angolszász és a francia nevelési szokásokat, elméleteket: olvashatunk Rousseau és Françoise Dolto neveléselméletéről, francia, angol és amerikai anyák mesélnek nevelési módszereikről, francia és amerikai pszichológusok osztják meg velünk tapasztalataikat.

A könyv számos gyerekneveléssel kapcsolatos témakört érint, például: terhesség és szülés, napi rutin kialakítása, szabályok állítása és betartatása, stb.

Egy fejezet a könyvből: Neveléselméletek - Apró kis emberek

Ebben a fejezetben megismerkedhetünk Rousseau és Dolto neveléselméletével. Rousseau neveléselméletéből most csak a „cadre” azaz keret fogalmát emelném ki. Szerinte határokat kell szabni a gyereknek, meg kell határozni bizonyos szabályokat, amiket be kell tartania.

A „cadre” mai elképzelése szerint: „A nevelés határozott keret, amelyen belül szabadság van.”

Françoise Dolto 1908-ban született Párizsban. Pszichoanalízist és gyerekgyógyászatot tanult. 1976-tól saját rádióműsora indult, ahol különböző gyereknevelési problémákat leíró szülői levelekre válaszolt, ötleteket adott a szülőknek az eset megoldására.

Dolto a gyerekek fejlődésével és a szülő gyerek viszonnyal foglalkozott. Legfőbb gondolatai közé tartozik, hogy a gyerekek racionális lények. Beszélgetni kell velük az őket érintő dolgokkal kapcsolatban, valamint meg is kell hallgatni őket. Ő is fontosnak tartotta a „cadre” fogalmát, de ehhez hozzátett egy adag empátiát és tiszteletet a gyerekek iránt.

Nagyon nagy a különbség a gyerekekhez való hozzáállásban: az angolszász kultúrában a kisgyerek egy bájos, de vad lény, tele lehetőségekkel, de hiányzik még belőle a belátás és az önuralom. Ha a gyerek véletlenül jól viselkedik az pusztán szerencse dolga. Ezzel szemben a franciák hozzáállása az, hogy a gyerekek, már egészen kicsi kortól képesek helyesen viselkedni, képesek az önuralomra, és megfelelő szavakkal lehet rájuk hatni.

Kik az angolszászok, kik a franciák?

A könyvben számtalanszor szerepel, hogy a franciák így meg így csinálják, az angoloknál, amerikaiaknál ez a szokás, stb. Fontos megemlíteni, hogy ekkor nem reprezentatív felmérések adatait olvashatjuk. Az írónő is kifejti, hogy itt felső-középosztálybeli, értelmiségi, nagyvárosi emberekről van szó. Azok a szülők, akiket meginterjúvol, a barátai, párizsiak és New yorkiak.

Kiknek ajánlanám a könyvet?

A „Nem harap a spenót” szórakoztató olvasmány kisgyerekeseknek, vagy éppen gyerekvállalás előtt állóknak. Tetszett, ahogy az írónő bemutatja a két kultúrát, leírja, hogy mit tart ő fontosnak, és mi az, amivel már nehezebben barátkozik meg.

Ugyanakkor kicsit túlzásnak tartom az angolszász és a francia anyák bemutatását. Az angolszász anya karikatúrája: elhízott, kinyúlt pólóban és melegítőben jár mindenhova, a gyerekneveléshez egy könyvtárnyi szakkönyvet elolvas, élete csak a gyerek körül forog. Ezzel szemben a francia anya ápolt, csinos, kiegyensúlyozott. Helytáll a munkában, figyelmes anya, vezeti a háztartást, és szexi feleség.

A nevelési módszerekkel kapcsolatban is megjelenik ugyanez a torzítás, szintén a franciák javára: Az angolszászokra egyfajta laissez – faire nevelés jellemző, ahol látszólag a gyerek érdekei a legfontosabbak, de valójában a kis zsarnok ugráltatja gyenge szüleit. A franciák bezzeg mindig tudják mit szabad és mit nem. Magabiztosságuk mögött ott áll a „cadre”, mely nemzedékek tapasztalatait foglalja össze.

Ezektől a túlzásoktól eltekintve elgondolkodtató olvasmánynak tartom a könyvet. Ad hasznos gyakorlati tanácsokat is, mégsem érzem úgy, hogy kioktatna.

A különböző nevelési témákat áttekintve mi magunk is feltehetünk és megválaszolhatunk számos kérdést. Mi hogyan készülünk a gyerek érkezésére? Mik a családunkban a fontosabb szabályok? Miben lehetünk rugalmasak?

Felhasznált irodalom:

Druckerman, P. (2012). Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra. Libri Kiadó, Budapest.