Konfliktuskezelés az ünnepi időszakban is!

A konfliktusok az élet velejárói, mindenki tapasztalta már, milyen is konfliktushelyzetben lenni, legyen az akár a családunkkal, barátainkkal, a munkahelyen, vagy épp egy idegennel az utcán. A konfliktus szó hallatán asszociálhatunk érdekellentétekre, veszekedésre, hangos és ingerült szavakra, megbántott érzésekre, magyarán ez a szó a köztudatban nem túl jó hírnévnek örvend. Érzelmileg nagy befolyást gyakorol ránk, amikor konfliktusban állunk valakivel, főleg, ha az a személy közel áll hozzánk. Az ünnepi időszakban sincs ez másként. Mikor többet van együtt a család, vagy (okkal) keveset látott rokonokat látogatunk, az ünnep meghittségére sokszor árnyékot tud vetni, ha a nagy készülődésben, rohanásban és gyakori feszültségben kiélesednek bizonyos személyközi helyzetek. Az ünnepi időszakra mostani világunkban amúgy is jellemző, hogy mindenki rohan, próbálja otthonát tökéletesen feldíszíteni, vagy épp megtalálni mindenki számára a tökéletes ajándékot, vagy épp a karácsonyi menüre stresszel rá. Így, a szeretet ünnepe körül a kultúránk gerjesztett egy feszültség- és elvárásfelhőt, amibe könnyű belekeveredni. Erről lehetne egy egész külön cikket is írni, azonban azt beláthatjuk, hogy nem csoda, ha az amúgy is jelen levő konfliktusok pont a fa alatt élesednek ki.

Mi is a konfliktus pontosan? Mik a jellemzői, fajtái? És valóban problémás-e, ha konfliktushelyzetben találjuk magunkat?

A konfliktusok fajtái

Ahogy azt a saját életünkben már lehet, hogy megfigyeltük, különbség van konfliktus és konfliktus között. Más fajtáit különböztethetjük meg a tárgyuk alapján, hogy kik a résztvevői, milyen közegben bontakozik ki, valamint milyen jellegű és intenzitású az adott konfliktus.

Alapvetően 3 szinten tapasztalhatunk konfliktust. Vannak belső, személyes konfliktusok, mikor valami belső ellentétet tapasztalunk és magunkkal állunk szemben. Következő szintje a személyközi konfliktusok, mikor 2 vagy több személy között húzódik ellentét. A harmadik szint pedig a csoportközi konfliktusok, mikor 2 vagy több csoport áll egymással szemben. Közegét tekintve élhetünk meg többek között munkahelyen, iskolában, barátok között, párkapcsolatban és a családi téren is konfliktusokat. Érdekes lehet megfigyelnünk magunkon, hogy különböző közegekben milyen érzés benne lenni, milyen más stratégiákat használunk. Rájöhetünk akár arra is, hogy minél inkább komfortosan érezzük magunkat az adott közegben, annál szabadabban éljük meg az ellentéteket, vagy pont fordítva; egy strukturáltabb, személytelenebb közegben jobban bele merünk állni a konfliktushelyzetbe. Mivel az ünnepek túlnyomó részt a családi közeget érintik, ezért nézzük meg közelebbről, milyen gyakori témák szoktak feljönni szembenálláskor. Egy kutatás azt találta, hogy családon belül a leggyakoribb konfliktustémák között voltak az anyagi ügyek, a gyereknevelés, a szabadidő eltöltése, valamint a háztartással járó feladatok megosztása. Ezek mind megtárgyalandó kérdéskörök, és valószínűleg neveltetésünkből vagy személyes meggyőződéseinkből, személyiségünkből kifolyólag vannak elképzeléseink arról, „hogyan is kéne” ezeket rendezni. Így még a legharmonikusabb és legbékésebb párkapcsolati és családi közegben is előfordulnak ebből kiburjánzó konfliktusok, akár viták is. És később meglátjuk, hogy ez miért nem feltétlen baj. Az utolsó bemutatott rendszerezés szerint különböző ellentétfajtákat különböztetünk meg azoknak a forrása szerint is. Így vannak adatkonfliktusok, melyeket legtöbbször információhiány vagy téves információ okoz. A következők az érdekkonfliktusok, mikor a szembenálló felek érdekei ütköznek egymással. Az értékkonfliktusok nagyon hasonlóak, itt viszont értékrendbeli különbségek miatt alakul ki ellentét. Léteznek strukturális konfliktusok, amelyek a rendelkezésre álló erőforrások és javak egyenlőtlen elosztásából fakadnak. Majd kapcsolati konfliktusok, melyek szorosan összefüggenek a felek viselkedésével és kommunikációjával. Intenzitását tekintve az egészen enyhe nézeteltéréstől a nagy érzelmi energiákat is megmozgató kritikus ellenségességig terjedhetnek. Láthatjuk, hogy több fajta besorolás létezik, és mindegyik kicsit máshonnan közelíti meg a témát, más aspektusát emeli ki. Ha ismerjük ezeket a fajtákat, az segíthet a saját életünkben előforduló konfliktusok felismerésében és tudatosabb besorolásában.

Az élet és a konfliktusok

Egy régebbi felfogás, a konszenzuselmélet szerint a konfliktusok mindenféleképpen valamilyen diszfunkciót jelentenek, és az érintetteknek minden erejükkel azon kell lenniük, hogy megoldják, feloldják őket. Ezt a szemléletet sok kritika érte, miszerint ez a fajta felfogás nem teljesen helytálló. A konfliktusok minden kapcsolat természetes és elkerülhetetlen részei, különösen a párkapcsolati, családi szférában. A konfliktus létezése nem szükségszerűen negatív, hanem az élet szerves, velejáró része. Harmónia és ellentét látszólagos szembenállása mindenki életében formáló erőt jelent, mint a kapcsolatainkat összehúzó és széthúzó erők. A konfliktus magából az interakcióból születik, amit magunkkal, másokkal és a világgal folytatunk, így van egy időbeli perspektívája is. A konfliktus velünk és a kapcsolatainkkal együtt változik és fejlődik. Ha az ellentét fokozódik, akkor az rányomhatja a bélyegét magára a kapcsolatra is, sokszor a tényleges probléma helyett a szembenálló felekre és a személyeskedésre terelődik ilyenkor a hangsúly, ami sajnos nagyon ritkán produktív. Ilyen lehet, mikor a jelenlegi szembenállás helyett múltbéli sérelmek felhánytorgatása történik. Mikor a konfliktus és annak kezelése félresiklik, akkor jellemző a feleknél a megnövekedett frusztráció, reaktivitás és érzelmi intenzitás fokozódása. Ez a félresiklás sokszor önvédelemből fakad, ilyenkor a fókuszba a hibás keresése kerül a kölcsönös empátia, meghallgatás és értő figyelem helyett. 

Összességében elmondható, hogy a konfliktushelyzet lehetőséget ad a fejlődésre. Gondoljunk bele, ha minden mindig számunkra kényelmes lenne, miért változtatnánk bármin is? A konfliktushelyzet előzménye és színtere lehet a fejlődésnek, ahol mi, a másik fél és a kapcsolat is változhat egy pozitív, érettebb irányba. Lehetőséget adhat a saját és mások határainak felismerésére, betartására, sokat elárulhat számunkra arról, milyen emberek vagyunk és milyenek szeretnénk lenni.

A konfliktuskezelés fajtái

A konfliktusok jelenléte ijesztő, és hozhat magával kellemetlen szituációkat is, hisz az esetek többségében komfortzónán kívüli helyzeteket szül. Azonban akármennyire kontraindikáltnak tűnhet elsőre, vannak jótékony és előre vivő hatásai is! Ha mindkét fél megfelelően kezeli a helyzetet, akkor pozitív érzelemként megjelenhet az intimitás, bizalom, szeretet, megértettség érzése. A konfliktusok kezelési módja meghatározza a kapcsolataink stabilitását és minőségét. A kapcsolataink, a párkapcsolat és a család jólétét sokszor nem a konfliktusok jelenlétének hiánya, hanem azoknak megjelenési és kezelési módja határozza meg, vagyis, hogy milyen eszközrendszert használnak a felek.

Megkülönböztethetünk négyfajta konfliktuskezelési stílust. A pozitív problémamegoldásnál a résztvevő felek egymás szemléletének teret adva empatikus hozzáállással próbálják feloldani a helyzetet, a fókusz a problémán van. A következő a konfliktusos ütközet, amit tipikusan a vitatkozással, veszekedéssel lehet leírni, sokszor itt a felgyülemlett feszültségek kiadása történik produktív megoldás keresése helyett. Ez akkor szokott történni, mikor a felek nem értően hallgatják meg egymás nézőpontját, hanem a saját igazukat próbálják érvényesíteni. A visszavonulás vagy konfliktuskerülés egy tipikus viselkedés lehet, ilyenkor a konfliktus jelenléte olyan szintű szorongást, kényelmetlenséget okoz az egyik vagy akár mindegyik résztvevőben, hogy még akkor is, ha felszínre kerül a szembenállás, inkább nem vállalják fel, „jobb a békesség”. Sajnos erről a stílusról elmondható, hogy lehetőséget sem ad arra, hogy a probléma és a feszültség feloldódjon, hanem inkább magukban hordozzák azt –  sokszor  robbanásig. A negyedik típus az engedékeny, behódoló. Ez is lényegében egy konfliktuskerülési mód, csak itt ugyan felszínre kerül a probléma, de ezt az egyik fél úgy próbálja feloldani, hogy a saját nézőpontját és érdekeit nem képviseli, hanem hagyja, hogy a másik fél diktáljon. Sajnos ez sem igazi megoldás, ugyanis a behódoló fél ezeket a nehézségeket és sérelmeket tovább hordozza, aminek hosszú távon lehetnek negatív következményei. 

Reálisan, különböző kapcsolatainkban akár ugyanaz a személy képviselhet különböző stílusokat is, azonban, ha fontos számunkra a kapcsolat és az adott téma, akkor érdemes a pozitív problémamegoldást részesíteni előnyben. Ez a mód megkövetel azonban egy bizonyos hozzáállást mindegyik résztvevőtől. Ez az értő, empatikus, nyitott jelenlét és rugalmasság, amely érvényesül mind a hallgatásnál, mind pedig a saját nézőpontunk kommunikálásánál. Ilyenkor érezhetjük magunkat sebezhetőnek, ugyanis őszintén meg kell jelennünk az adott szituációban. Eszközként használhatunk „én-üzeneteket”, ahol a fókusz nem a másik cselekedetein van, hanem a saját érzéseinken, nem célja a hibáztatás és felelősségre vonás. Egy konfliktus feloldásánál nem produktív, ha „meg akarjuk nyerni” a helyzetet, nem is cél. Főleg egy szeretet-kapcsolatban nem érdemes nyertesek és győztesek szintjén gondolkodni, ugyanis ez ismét félreviszi a folyamatot. Eszközünk lehet a kompromisszum és az együttműködés, ahol egy olyan megoldást próbálunk találni a helyzetre, ami mindegyik résztvevőnek elfogadható, és ehhez tudja is tartani magát. Ha úgy érezzük, hogy a konfliktushelyzet komplexitása miatt szeretnénk külső szakember segítségét kérni, erre megfelelő eszköz lehet a mediáció.

Végezetül szeretnék ejteni pár szót arról, hogy van olyan, hogy a felek, vagy a kapcsolat milyensége miatt nem lehet a konfliktust feloldani. Abban az esetben, mikor az egyik fél elutasítja a személyünket, vagy akár nem hajlandó saját nézőpontján kívül másokét is elismerni, vagy akár az értékrendek fundamentálisan összeegyeztethetetlenek, akkor saját magunk védelme érdekében lehet, hogy nem érdemes belemenni a konfliktushelyzetbe. Sokszor ilyenkor eljuthatunk oda, hogy célszerű akár a kapcsolatot újraértékelni, határt húzni. Ez különösen igaz a családon belüli erőszak áldozataival kapcsolatban. Amennyiben valaki fizikailag, érzelmileg, anyagilag vagy bárhogy máshogy bántalmaz minket, akkor nem a problémamegoldásnak kell a fókuszban lennie, hanem annak, hogyan tudjuk magunkat megvédeni. Sajnos létezik olyan, hogy egy kapcsolat nem megmenthető, és a konfliktusfeloldás pont a kilépést jelenti. Az ünnepi időszakban tudnak ezek a helyzetek is élesedni, így szeretném pár idevágó szervezet elérhetőségét megosztani, akiket tudunk keresni, ha segítséget szeretnénk kérni.

NANE

06-80-505-101

[email protected]

Országos Kríziskezelő Információs Szolgálat

06-80-20-55-20

[email protected]

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány

116-111

[email protected]

Felhasznált irodalom:

Csernyikné Csók, A. (2010). Házassági konfliktusok és hatásai a házasság minőségére.

GáBor, P. A. S. T. H. Családi konfliktusok és konfliktuskezelési stratégiák.

https://unicef.hu/ezt-tesszuk-itthon/segitunk/hova-fordulj-a-bajban#:~:text=A%20h%C3%ADv%C3%A1sokat%20%C3%A9jjel%2Dnappal%20fogadj%C3%A1k.&text=mindennap%2018%2D23%20%C3%B3r%C3%A1ig%3A,1%20329%2033%2080%20(alapd%C3%ADjas)