Ismétlés a tudás anyja – Biztosan? Még egy kis tanulásmódszertan a vizsgaidőszak hajrájában

A közmondás tudományos bizonyítását az első pszichológiai kíséreltek között találjuk. A XIX. században, 1885-ben jelent meg Ebbinghaus kutatási beszámolója, melyben elsőként ismertetett magasabb rendű mentális folyamatok működésének vizsgálatára kidolgozott kísérletet. Az emlékezetet vizsgálta szótagsorok megtanulásához, majd bizonyos idő elteltével az újratanulásához szükséges ismétlések számának elemzése segítségével. Megállapította, hogy a túltanult listák – vagyis, azok, amelyeket még azután is ismételgettek, gyakoroltak, miután már sikerült 100%-osan felmondani – későbbi felidézése eredményesebb, újratanulásához kevesebb ismétlésre van szükség. Korszakalkotó volt Ebbinghaus kísérlete, még véletlenül sem szeretném kétségbe vonni eredményeit, de azt merem állítani, hogy 130 év elteltével, tudunk ennél hatékonyabb módszert is ajánlani.

Egy ma már egyre inkább ismert tanulási technika a PQRST elnevezést kapta. Az angol mozaikszó betűi egy-egy tanulási szakasz nevét jelölik, vagyis minimum 5 lépésből álló folyamatra készüljünk.

1. Az előzetes áttekintésnek (Preiew) köszönhetően automatikusan bekapcsolódik az ismeretháló, amivel az adott témakörben már rendelkezünk. Átnézve és átgondolva a megtanulandó anyagrész tartalomjegyzékét, belekukkantva az alcímekbe, az összefoglalásba, megkezdődik az anyag szerveződése is. A spontán szerveződést érdemes tudatosan is elősegíteni, mert minél jobban szervezett az anyag, annál könnyebb lesz a felidézés. Eközben szinte biztosan kérdések (Questions) is felmerülnek bennük az adott témakörrel kapcsolatosan, és ezzel a már a tanulás 2. szakaszához érkeztünk.
2. A nagy egészre vonatkozó általános, bevezető kérdéseken túl, most az lesz a feladatunk, hogy a tanulandó anyag egy átlátható, felfogható értelmes részegységére vonatkozóan tegyünk fel kérdéseket. Ha jól felépített a tankönyv, használjuk annak alfejezeteit, szakaszait, ha nem, magunknak kell a részekre bontást is megtennünk. Az adott rész alcímeihez, kiemeléseihez kapcsoljuk kérdéseinket, játsszunk el a gondolattal, hogy mire lennénk kíváncsiak riporterként, ha a téma szakértőjével találkozhatnánk. A kérdések figyelmünket a témára irányítják, növelik a motivációnkat a tananyag elsajátítására.
3. Felkeltett érdeklődésünket kihasználva kezdhetjünk a szöveg olvasását (Read). Bizonyára többen átélték már, hogy olvasás közben elkalandoztak a gondolataik, előfordult, hogy csak a lapozáskor vették észre, hogy túljutottak egy újabb oldalon. Éppen ennek a mechanikus olvasásnak, a gondolati csapongásnak a veszélyét csökkentjük az előzetes kérdések általi ráhangolódással.
4. A részegység végére jutva, saját szavainkkal mondjuk fel (Self-recitation) az új ismereteket, idézzük fel az újonnan megtanult tényeket. Ezt követően jöhet a következő szakasz, az újabb kérdésekkel, olvasással és felmondással, egészen addig, míg a nagyobb egység, a tétel, a tananyag végére nem érünk.
5. A tanulás talán utolsó fázisában az egészet egyben ellenőrizzük le (Test). Ekkor a részfejezetek ismeretanyagát rendszerezzük, az előzetesen felvázolt szerveződést pontosítjuk, részletezzük. A teszt-hatás eredményességét a Budapesti Műszaki Egyetem Doktori Iskolájában Racsmány Mihály vezetésével vizsgálták, bebizonyították, hogy az előhívás jelentős mértékben lassítja a felejtést. A PQRST módszer kétszer is beiktatta az előhívást. Tehát, amit bevittünk, annak a rögzítése hatékonyabb, de ez nem zárja ki azt, hogy ne maradjanak hiányosságaink, fehér foltjaink. Ezeket természetesen pótolni kell.

Továbbra is azt javaslom, hogy ne mechanikusan ismételjük a megtanulandó szöveget, mert amint ráismer az agyunk arra, hogy ez már volt, kikapcsol, és keres magának izgalmasabb elfoglaltságot, például beindítja a fantáziálást. Találjuk meg a módját, hogy valamit változtatva vigyük be az ismereteket, használjunk újabb csatornákat. Ha eddig csak olvastuk a tananyagot, akkor most építsünk a vizualitás nyújtotta lehetőségekre, rajzoljunk belőle vagy hozzá képeket, ábrákat, vagy készítsünk kártyákat, csoportosítsuk újra, iktassunk be másik érzékszervet, mondjuk fel, és hallgassuk vissza, keressünk társat, akinek megmagyarázhatjuk a lényeget, vagy akivel megvitathatjuk, hogy ki, mit, miért tart a legfontosabbnak, ütköztessük a véleményeket ... Számos emlékezetet segítő trükk létezik.

Nem azt ígérem, hogy bármely erőfeszítés nélkül, a tankönyv párna alá tételével fejünkbe száll a tananyag. A munka befektetését nem lehet elspórolni, de hatékonyságát lehet fokozni.

Eredményes tanulást kívánok! Dr. Rostás Rita