A diszlexia tünetei már 6 hónapos korban megjelennek. Ezek a tünetek pl. az egyes beszédszakaszok elmaradása. Ilyen szakasz lehet a gügyögés (Csépe 2000). Csépe (2000) szerint a beszédfejlődés elmaradása az óvodáskorban is megmarad. Emiatt jellemző a diszlexiás gyerekekre az óvodáskor végén, hogy kerülik a nyelvi játékokat, illetve beszédhibáik lesznek. Az iskola alsó tagozatában a gyerekek nehezen tanulnak meg olvasni és az írásukban jellegzetes helyesírási hibák észlelhetők. Ilyennek lehetnek pl: a hosszú és a rövid magánhangzók összekeverése. Az alsó tagozat utolsó két évében jellemzi a diszlexiásokat, hogy az olvasott szavakban a betűket felcserélik, illetve az olvasott szöveget nem értik meg. Ennek lesz az a következménye, hogy nem szeretnek olvasni.
A diszlexia sikeres kezeléséhez szükséges a betegség korai felismerése (Csépe, 2000), mert az idő múlásával csökken az idegrendszer plaszticitása (Molnár 2009). A jó terápiás eredmény érdekében már az óvodás korban ki kellene szűrni a diszlexiásokat (Szenes, 2004). A diszlexia felismerése után, már a korai kisgyermekkorban megkezdődhetne a terápia. Terápia hatásra a tünetek csökkenthetők, ugyanis a diszlexiások kompenzációs stratégiákat fejlesztenek ki, amelyekkel csökkenthetik a tüneteket, mind az olvasásban, mind a helyesírásban. (Csépe. 2000). Terápiával javítható a gyenge tér-vizuális észlelés is. Ilyen módszer lehet a labda terápia (Molnár, 2009). Ennek során gyorsan kell felmérniük a saját testük térbeni elhelyezkedést, ami javíthatja a cerebelláris deficit tünetet, és segíthet a betűknek az egyes szavakban történő megkülönböztetésében. A diszlexia nem múlik el, azaz a felnőtt korban is megmarad. Ennek maradványai: a rossz verbális képességek, illetve a rossz helyesírás. (Csépe, 2000).
Aylward, és munkatársai (2003) a terápia hatását vizsgálták fMRI-vel. Ennek során diszlexiás gyerekeknek szavakat kellett olvasniuk, miközben rögzítették a hibák számát. A feladat után a diszlexiások egy olvasás-késséget fejlesztő feladatban vettek részt. Ezt követően újra elolvasták a már korábban olvasott szavakat. Az első olvasáskor a diszlexiások agyi aktivitása kisebb volt, mint a jól olvasóké a parietalis régióban, gyrus frontalis mediusban, a gyrus frontalis superirorban, és a gyrus temporalis inferiorban. A másodszori olvasáskor, vagyis a tanulási periódus után, ezeken a területeken a diszlexiások agyi aktivitása növekedett, az aktivitás majdnem elérte a jól olvasókét és kevesebb hibával is olvastak. Ez összefüggésbe lehet azzal, hogy terápia hatásra a diszlexiások kompenzációs stratégiákat alakítottak ki. A diszlexiások agyi plaszticitást megerősíti Small, Flores, és Noll, (2008) vizsgálata. Small és munkatársai, (2008) egy szerzett diszlexiást vizsgáltak. Eredményeik szerint a szerzett diszlexiásnál is megváltozott az agyi aktivitás a terápia hatására, csakhogy ebben az esetben eredetileg a gyrus angularisban volt a legerősebb az aktivitás, majd a terápia hatásra a bal lingualis gyrusban lett a legerősebb az aktivitás. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a diszlexia tünetei nagyban csökkenthetők.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása