Az iskolai zaklatásról - avagy mi az a „bullying”?

Az iskolai zaklatásról - avagy mi az a „bullying”? Becsöngettek, elkezdődött az iskola. A nyári szünet után a gyerekek majdnem fele érzi úgy, hogy nem szívesen megy vissza az iskolába, mert attól fél, hogy a korábbi években megkezdődött zaklatás, kiközösítés tovább folytatódik a többiek részéről. Egy felmérés szerint a megkérdezett 1003 középiskolás 60 százaléka volt már valaha iskolai zaklatás áldozata. Ami ennél is nagyobb probléma, hogy a társai által piszkált gyerekek 40 százalékánál az az ok az iskolai zaklatásra, hogy az áldozat jól tanul és jó jegyeket szerez. Az iskolai zaklatás áldozatainak 39 százaléka szerint az állandó zaklatás miatt rosszabbul teljesít az órákon, 38 százalékuk pedig azt válaszolta, hogy emiatt gyakrabban hiányzik az iskolából. Az iskolai bántalmazás, a kortárs bántalmazás jelensége hangsúlyos témává vált az utóbbi években. Itthon is egyre használatosabb erre az angol kifejezés: bullying. A bullying kortárs erőszakot jelent, ami a gyerekek között zajlik. Egy (vagy több) gyerek szándékosan és ismétlődően visszaélve az erőfölényével bánt másokat. A bullying három legfontosabb kritériuma, hogy rendszeres, szándékosan a másik bántására irányul, és a felek közti erőviszonyok egyenlőtlenek. A bántalmazás formái lehetnek verbális (például beszólogatás, gúnyolódás, pletyka terjesztése), fizikai, kapcsolati (kiközösítés), és most már internetes is (cyberbullying). Szereplői a bántalmazó (bully), az áldozat, a szemlélők, és jó esetben megjelennek a védelmezők is. Miért „slágertéma” manapság az iskolai bántalmazás? Az egyik lehetséges válasz a közösségi médiahasználattal kapcsolatos. A bullying (vagy bántalmazás) sokkal élesebb a világhálón keresztül érkező befolyásoló, erős – feldolgozatlan – hatások miatt. A gyerekeket, kamaszokat manapság teljesen más impulzusok érik, mint 10-15 éve, vagy korábban és ez leképeződik a társaikhoz vagy a felnőttekhez való viszonyulásban is. És a „cyber bullying”? Az iskolai bántalmazás nem korlátozódik az osztályteremre, a folyosóra, az udvarra. Az okoskütyüknek köszönhetően folytatódik az online térben is. A verbális bántalmazás az interneten tud eldurvulni igazán. Az internetes bántalmazás főként a 11-18 év közötti fiatalokat érinti. A Z generáció tagjai a Facebookot inkább cikinek tartva, leginkább az Instagramot használják, ahol a kép- és videómegosztás az elsődleges funkció. Ez kifejezetten kedvező terepként szolgál a cyberbullying kialakulásának, hiszen előnytelen képet, ciki videót bárkiről lehet készíteni, amit aztán meg is lehet osztani, kommentelni, sértő emojikkal teleszórni. Mit tehet az iskola? A hazai és külföldi szakemberek szerint az elektronikus eszközök iskolai tiltása nem oldja meg a problémát, inkább a megelőzésre és a probléma kezelésére érdemes hangsúlyt fektetni. A pedagógusok, iskolapszichológusok és az iskola feladata az iskolai légkör fejlesztésén túl, a gyerekek és szülők tájékoztatása a technológia használatához kapcsolódó etikai kérdésekről, veszélyekről, az internetes tevékenység figyelemmel kísérésének szükségességéről, valamint az online megfélemlítés és károkozás jelentőségéről, és arról, hogy a zaklatás komoly következményekkel járhat. A tanulókat fel kell készíteni arra, mit tehetnek az őket ért vagy az általuk tapasztalt online zaklatás során. Meg kell ismertetni a diákokkal, mikor és milyen formában reagáljanak az online zaklatásra, és azt is, hogy mely esetek milyen beavatkozást igényelnek. Privát felületen első lépésként megoldás lehet a zaklató figyelmen kívül hagyása. Ha egy dühös vagy trágár nyelvezetű üzenetet követően elmarad a visszavágás, csökkenthetjük a feszültséget. Ezzel szemben a nyilvános online felületen azonnali beavatkozás szükséges a tartalom további terjesztésének megakadályozása érdekében. Fel kell hívni a diákok figyelmét arra, hogy online zaklatás esetén ne hallgassanak, hanem jelentsék, és a zaklató szöveges és képi tartalmat mentsék el, valamint annak továbbításában és megosztásában se vegyenek részt. A megelőzéshez hozzá tartozik a konfliktusmegoldási technikák, a döntéshozatali mechanizmusok, a problémamegoldó készségek és az online kommunikáció fejlesztése, valamint az alapvető online együttélési szabályok megismertetése, végül a problémaközpontú stresszkezelési technikák tanítása és tanulása.