Az időskori depresszió - 2. rész: az időskori depresszió sajátosságai

Míg fiatalkorban a kronológiai, biológiai és pszichológiai életkor a legtöbb esetben szinte teljesen egybeesik, a későbbiek során jelentős különbségek alakulnak ki az emberek életévek szerinti és biológiai, pszichológiai életkora között. Ma már számos vizsgálat bizonyítja, hogy a tartós, krónikus stressz állapota jelentősen sietteti a biológiai és pszichológiai. A kronológiai kor tehát nem egyezik meg a biológiai életkorral: különösen időskorra óriási különbségek láthatók a mindennapi orvosi gyakorlatban két, azonos korú idős páciens esetén is).

Az időskor természetes velejárói a progresszív fizikai és szellemi hanyatlás, a stresszel való megküzdési készségek működésének csökkenése, az alkalmazkodási készség általános elvesztése és a halál valószínűségének növekedése, amely nagy pszichés terhet ró mind az egyén, mind a társadalom (az egészségügyi ellátó szervezetek megnövekedett mértékű igénybevétele, gyakoribb látogatása révén felhalmozódó magasabb egészségügyi költségek miatt) számára.

Különösen a fejlett országokban az orvostudomány fejlődésével és az életkörülmények javulásával a várható élettartam megnövekedett. A mai civilizált társadalmakat az életévek soha nem látott meghosszabbodása jellemzi. A várható élettartam növekedésével a Föld lakossága demográfiai összetételében jelentősen változott: egyre nagyobb az idős emberek aránya. 1980-ban a Föld 4,5 milliárd lakosának 8,5%-a volt 60 évesnél idősebb, 2000-ben a hatmilliárd ember 11%-a, és 2025-re az előrejelzések szerint nyolcmilliárd lakos 15%-a lesz időskorú. A demográfiai eltolódások az országok fejlettségétől függően képeznek jelenségeket: a fejlődő országokban az „életkori piramis” piramis formájú (a gyermek-, illetve fiatalkorú lakosság képezi az alapját, az idősek a csúcsát). Ezzel szemben a fejlett országokban a piramis téglalappá formálódott (a fiatalokhoz képest jelentős arányt képeznek a közép- és időskorúak).

A társadalmak elidősödésével párhuzamosan egy másik jelenség is látható: a társadalmak elnőiesedése. A női egyedek várható élettartama jelentősen meghaladja a férfiakét: Magyarországon 2000-ben a férfiaké 67, míg a nőké 76 volt. Tehát a pszichiátriai ellátásba kerülő vagy arra jelentkező idős páciensek nemi aránya a nők javára eltolódik, a nőket sújtják nagyobb eséllyel az időskorban jelentkező betegségek, ők azok, akiknek az időskorral együttjáró problémákkal szembe kell nézniük (pl. megözvegyülés, életminőség romlása, elmagányosodás).

A harmadik, a társadalom elidősödésével együttjáró jelenség az eltartottsági ráta (azaz annak a mutatója, hogy milyen arányban oszlik meg a társadalomban a nyugdíjasok, 60 éves, illetve annál idősebb, és a dolgozó személyek száma az összes, 15-60 év közötti személyekhez képest): 2002-ben az Európai Unióban 0,36, 2025-ben várhatóan 0,56 lesz. Az időskort elérő személyek életminősége azonban nem feltétlenül javul számukkal arányosan.

Az idős populáció arányának növekedésével párhuzamosan nő az időskori mentális, lelki-, egészségi problémák aránya is: ezen belül az időskori depresszió és azzal gyakran együtt járó problémák. Az időskorúak pszichiátriai ellátásában a leggyakrabban előforduló betegségek az organikus eredetű betegségek, valamint a depresszió.

Az időskori depresszió prevenciója, valamint korai felfedezése és kezelésének időben való elkezdése fontos, ugyanakkor még a gyakorlott klinikusok számára is kihívást jelenthet.