Az időskori depresszió – 1. rész: az időskori depresszió felismerését és kezelését akadályozó tényezők

Saját tapasztalatom az idős páciensekkel való terápiás munkám során, hogy náluk a halállal való foglalkozás fokozott mértékben van jelen fiatalabb társaikhoz képest. Ez összetéveszthető a klasszikus értelemben vett depresszióval (annak egyik fő komponensével, a halálvágy hangsúlyozásával): mégis természetes jelenségnek tartom, hiszen az egészséges fejlődés része, hogy felkészülnek arra, ami rájuk vár. Tehát nem tévesztendő össze a depresszióval, ha az idős személy sokat utal a múlandóságra, az élet végességére, a halandóságra.

Yalom szerint a halálfélelem korai gyermekkortól kezdve központi szerepet játszik az ember belső élményeiben, és ezeket a félelmeket tagadáson alapuló elhárításokkal lehet csökkenteni (a legtöbb ember a halál tudatossága ellen védőfalakat emel). A pszichológiailag éretlen vagy pszichiátriai zavarokban szenvedő idős személyeknél nagyfokú halálszorongás tapasztalható, amely természetes módon vezethet depressziós tünetekhez.

Erikson szerint az időskor legnagyobb feladata az evilági élet lezárása és a halállal való szembenézés. Tehát a pszichoszociális fejlődés utolsó, legmagasabb foka az integritás elérése, az öregkor egyfajta számvetése. Ha az idős (bölcs) ember életútja értelmességét látja, akkor a materiális és transzcendens világ alkotórészeként élheti meg saját létezését. Az integritás ellenoldala a kétségbeesés, a létezés csupaszsága, a halálfélelem: az eddig elértek értelmetlensége, sikertelensége miatt újrakezdés kellene, de nincs már idő rá. A pszichés zavarok jelentős részében tetten érhető egy életkori krízis megoldatlansága, időskorban tehát az integritás érzésének eléretlensége.

Összegezve tehát átfedés van a depresszió és a normál öregedés megnyilvánulásai között: csökkent érdeklődés, aktivitás és képességek, figyelemzavar és a halállal kapcsolatos gondolatok mindkét esetben fennáll(hat)nak.

Az időskori depresszió felismerését akadályozó tényezők közé sorolandó a (krónikus) testi betegségek és/vagy organikus agyi elváltozások egyidejű fennállása, amely nehezíti a diagnózisalkotást.

A korai felismerést nehezíti a betegek és hozzátartozóik sajátságos hozzáállása is: a jelenleg idősnek számító emberek még a klasszikus orvosi szemléletben felnőve gyakran nem fedezik fel, nem tartják problémának vagy nem panaszolják depressziós tüneteiket. Az orvosi segítségkérés elmulasztása mögött sokszor nem is felvilágosulatlanság, hanem szégyenérzet áll, annak az elkerülése, hogy az általuk is kevéssé átlátott pszichiátriai kezelés miatt elkerüljék a stigmatizációt és az előítéleteket. A többszörös veszteségek okozta következményes szociális izoláció miatt tévhiteik, kognitív torzításaik korrigálására sincsen lehetőség, meggyőződéseik igazságtartalmát nem is vonják kétségbe.

A gyógyító személyzet tévhitekkel átitatott kezelési módja is sokat ront az idősek depressziójának kezelésén. Azt gondolják, hivatásuk fő része a még életük nagy részét maguk előtt látó személyek életminőségének javítása, ezzel szemben a szenvedés az időskor velejárója. Félelmek övezik az idősek gyógyszeres kezelését a társuló testi betegségek, gyógyszerinterakciók miatt. Valamint azt feltételezik, hogy a pszichoterápiás segítség felajánlása ellenére sem tudna egy idős személy annyit profitálni a terápiából, mint fiatalabb társaik (személyiségük rugalmatlansága miatt).

Saját tapasztalataim ennek ellentmondó és ezt alátámasztó adatokat is tartalmaznak: pszichiáter kollegáim valóban jóval kisebb számban küldenek 70 év feletti depressziós pácienseket egyéni vagy csoportos terápiára, holott megtartott mentális funkciók mellett hozzászólásaikkal, felismeréseikkel az életkorral járó bölcsességnek köszönhetően a csoport fiatalabb tagjaira inspirálóak lehetnek. Sok idős pedig nagyon is befogadóképes a pszichoterápiás beavatkozásokra, terápiás témáikkal sokkal inkább elmélyültek, ki mernek mondani tabunak számító dolgokat is, szembe mernek nézni korábbi hibáikkal, önmagukkal.

Felhasznált irodalom

Yalom, I. D. (2006) Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest: Animula

Erik H. Erikson (1991) A fiatal Luther és más írások. Budapest: Gondolat