A kérdés
Üdv! Egyik barátom felnyitotta a szemem, hogy lelki szemetesládának használom. Szoktam vele nem csak magamról beszélni, de tényleg van igazság benne. A legtöbb kapcsolatom sajnos tényleg olyan, hogy azok tényleg rólam szólnak, segítségért támogatásért fordulok általában másokhoz. Tudnék talán én is támogatást nyújtani másoknak, de tőlem nem kérnek segítséget mások. Illetve tényleg figyelnem kell, hogy ne csak magamról szóljanak a kapcsolataim. Lehetséges-e, hogy személyiségzavarban szenvedek, és energiavámpír vagyok? Sajnos sikerült már elmarni is magamtól ismerősöket ezzel. Okozhatja-e ezt a problémát, hogy érzelmileg labilis, és önállótlan vagyok, nehezen irányítom az életem, és nagyon erősen függök barátaimtól, családtagjaimtól, illetve a munkában is nagyon rá vagyok utalva a kollégákra. Én viszont olyan mennyiségben nem tudom a segítségeket, szívességeket viszonozni, amilyen mértékben én kapom őket. Lehet, hogy ez az egyik oka, hogy 28 éves férfiként nem volt még párom? Köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését a pszichológuskereső.hu oldalon. Először is ennyi információból nem lehet megállapítani személyiségzavart, illetve nem is tartom szükségesnek az azonnali diagnosztizálást. A barátok időnként jönnek-mennek az életünkben. Azt, akit az ön szavaival élve elmart ön mellől, érdemes lenne jobban megvizsgálni, mi is történt ott valójában, hiszen egy baráti kapcsolat is két emberről szól, tehát aki "elmaródott", annak is volt köze ahhoz, hogy így alakult a kapcsolat. Azt, hogy melyik tulajdonságának van köze ahhoz, hogy milyen kapcsolatai vannak, illetve nincsenek, ennyi információból szintén lehetetlen megállapítani, de elindult egy izgalmas úton azzal, hogy elkezdett a kapcsolatai alakulásán és az összefüggéseken gondolkozni. Ha szeretne azon változtatni, hogy ne csak önről szóljanak a kapcsolatai, az értő figyelem, és a másik ember türelmes meghallgatása jó kezdő lépés lehet, és közben akár megfigyelheti önmagában azt is, mit érez eközben, ez miért nehéz, vagy lehet nem is olyan nehéz, csak eddig még nem próbálta, illetve közben milyen gondolatok futnak át az agyán, amin később érdemes lehet dolgozni egy önismereti munkában. Segítség, támogatás nyújtása szempontjából pedig megkérdezheti a másikat, hogy mire lenne szüksége, miben tudná őt támogatni. Azt nem gondolom, hogy a szívességek nyújtásának mindig egyenlő arányban kell történniük, lehet egyszer a másik fél nyújt önnek többet, majd jövő héten pedig önnek lesz lehetősége nagyobb arányban támogatni, segíteni a másikat. További kérdés esetén keressen bizalommal. Üdvözlettel Kaszás DóraKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
