A kérdés
A problémám a következő : van egy csodalatos kisfiam akit mindenkinel jobban szeretek, 2 es fel eves. Sajnos szules utan depressziom alakult ki, pszichologushoz jartam, sokat segitett. De az ido segitett a leginkabb. Mar jol voltam ezidaig de nem felejtettem el hogy ereztem magam. Febeuar elejen kiderult hogy terhes vagyok, es sok sok rengeteg vivodas utan arra jutottam hogy nem akarom megtartani. Elmentem abortuszra. Ez mult heten tortent. Azota szornyen erzem magam, neha meg akarok halni, megbantam a dontesemet. Szegyellem magam buntudatom, fajdalmat erzek. Nem birom elviselni ezt a fajdalmat. Sajnos csak jovo hetre kaptam idoppntot a pszichologusomhoz. De addig nem tudom mit tegyek. Lehet a koronavirus miatt nem is mehetek majd. Ugy erzem nem tudom ezt az erzest most elviselni. Es nehez elhinnem hogy jobb lesz. Sokan probalnak segiteni nekem, de ugy erzem az is keves. Mit tehetnek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Hölgyem, nagyon szomorúan alakult a története. Jó lenne, ha el tudna lazulni valamilyen módszerrel, technikával - lehet mélyrelaxáció, testterápia, stb. A szülés utáni depressziónak lehetnek testi okai is, ha mást nem tudtak beazonosítani. Az okok között szerepelhet a fasciarendszer feszültsége, melyet a szülés során a medence mozgásai indukálhatnak, vagy előhozhatnak. Ezzel lehetne megfelelő szakemberrel dolgozni a későbbiekben, és a továbbiakban nem kellene tartani a terhességtől, illetve a következő gyermek születésétől. A szégyent, bűntudatot illetően abba is bele lehet gondolni, hogy annak az elvetetett magzatnak is volt egy sorsa, mely különbözőképpen teljesülhet be. Nála lehet, hogy ez a korai vég volt, amely egy sorsszerű alternatíva volt. Mindezt nem túlzottan determinisztikusan érdemes érteni. Most viszont természetes, hogy a bűntudata nagyon erős. Próbáljon kitartani a pszichológusával való találkozásig. Addig is kereshet emberi társaságot, akik megértik, "körülveszik", segítik, egyfajta társas támaszt nyújtanak Önnek.