A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Azt hiszem baj van velem, édesapám több mint féléve elhunyt. Attól apillanattól amikor megtudtam a szörnyű hírt átlélett az agyam a '' kontrolált'' fázisba. Ha felfognám, hogy nincs többé abba egészen biztosan beleőrülnék így jónak tűnik ez a fázis. Ugyanakkor éjszakánként eddig fulladtak, most köhögök, szúr a mellkason. A temetőbe inkább egyedül menni esik jól, a társaságot nagy ívben kerülöm. Zsjbban a nyelvem és a torkomon is megakad néha az ennivaló. Nem is tudom i lenne jobb, ha tovább tudnék lépni, vagy.. Kétszer álmodtam vele, de többet szeretnék. Kérem, ha tud, segítsen. Köszönöm szépen!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves kérdező!
Javasolnám felkeresni a legközelebbi pszichiátriai gondozót, ahol TB alapon tud pszichiáterrel és pszichológussal is beszélni, terápiát elkezdeni. Vagy pszichiáterhez való látogatás után, ha megteheti magánba is járhat pszichológushoz, hogy átdolgozzák ezt a nehéz időszakot. A testi panaszait is érdemes lehet orvossal megnézetni, ha nincsen testi panasz, akkor lehetséges, hogy a teste jelez lelki elakadásokat.
Írja, hogy fél éve hunyt el az édesapja, ami idő még abszolút beleesik a gyászidőszakba. Azonban írja, hogy megrekedtséget érez, azt érzi, hogy nem tudja 'felfogni' a törtnéteket, mert akkor beleőrülne. Ez a megrekedtség jelezhet egy későbbiekben komplikált gyásszá alakuló folyamatot. Ezért saját maga érdekében is javaslom, hogy kezdjen el dolgozni ezzel.
A gyász időszakában természetes, hogy az elhunyt személlyel foglalkozunk, de egy idő után megjelenik az új élet kialakítása is, és ez a 2 tevékenység fluktuál. Ha benne ragad az egyikben, akkor nem tud a jövővel is foglalkozni, kialakulhat komplikált gyász.
Írja, hogy egyedül szeret temetőbe járni, azonban fontos lehet, hogy legyenek olyan személyek, akikkrel tud beszélni a gyásszal kapcsolatos érzéseiről, egy megtartó empatikus támaszról.
Remélem, hogy egy-két gondolatom hasznos tudott lenni.
Üdvözlettel:
Juhász Bence
Pszichológus