A megoldás bennem van 4

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! A szupervízió valóban „a pszichológusról szól”, abban az értelemben, hogy az ő problémáját beszélik át egy arra hivatott kollégával, aki (jó esetben) szakmai mentor szerepet is játszik. Az élet persze nem mindig teremt ilyen ideális feltételeket. Mivel nem ismerem a konkrét körülményeket, csak feltételezni tudom, hogy egy fiatalabb, kevéssé tapasztalt kolléganőről van szó, aki személyes varázsával, odafigyelésével, megértésével rabul ejtette Önt. Ettől feltehetőleg megijedt, tanácstalanná vált, és szupervíziót kért. Említette, hogy klinikán dolgozik, oda járt hozzá Ön is. Egészségügyi intézményekben eléggé gyakori, hogy a szupervízor szerepét valamelyik idősebb, tapasztaltabb kolléga tölti be, és mivel kórházakban, klinikákon a pszichológus állás kb olyan gyakori, mint a fehér holló (hiába írnak elő mást a vonatkozó rendeletek, a forráshiány mindent felülír), így a kolléganő joggal aggódhatott, hogy komoly szakmai hiba esetén akár az állását is elveszítheti. Ezzel együtt a kiabálás, a megalázás és azok a mondatok, melyeket idézett, megengedhetetlenek. Hippokratesznek tulajdonítják a gyógyító tevékenység egyik legfőbb alapelvét: „nil nocere”, vagyis „ne árts”. Ebben az esetben ez a kritérium a jelek szerint nem volt fontos. Nagyjából ez a véleményem, ennél többet nem tudok hozzátenni, legalábbis nem publikusan, és a véleményem további része már amúgy is inkább a politika területére tartozik, nem erre a fórumra. Én továbbra is arra biztatnám, hogy mégiscsak keressen valami olyan formát, ahol a félbemaradt terápiát, a felszínre került emlékek, a régebbi traumák feldolgozását folytathatná, akár egyéni, akár csoportos formában. Ha az anyagiak gondot jelentenek, vannak olyan alapítványok, ahol szintén kaphat segítséget, ha nem is ingyen, de anyagi teherbíró képességéhez igazodva. Üdvözlettel: Thiery Henriette