A kérdés
Köszönöm a válaszokat https://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van https://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van-2 Minden ember sokoldalú, vannak jó és rossz tulajdonságaink, ezek nem külön entitások. A terápiás kapcsolatot emberi kapcsolatnak is tekintettem, ezért mertem rábízni magam és olyanokat megosztani vele, amit soha mással. Kitartottam a nehéz helyzetben, bíztam benne, hogy segít. De összetört engem ahogyan befejezte: csökkent az önértékelésem, erősödött a betegségtudatom,romlott az életminőségem, bűntudat és önvád maradt a terápia miatt és hangulatingadozásaim is lettek. A pszichológusomtól nem ezt vártam. Nem gondolom, hogy ezt másvalakivel kellene megbeszélnem. Emellett nincs támogató családi környezetem a testi betegségemmel megküzdéshez, amely korlátozza az életkilátásaimat is. Édesanyám halálát, munkahelyek elvesztését és az életem megtörését sem tudtam feldolgozni. Azt sem, hogy ennyire gyenge vagyok. Miért élek meg mindent ilyen rosszul?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Abban teljesen igaza van, hogy a terápiás kapcsolat is emberi kapcsolat, és leginkább a kapcsolat az, ami segít, gyógyít, a többi „csak” technika. Az is igaz, hogy speciális kapcsolat, és pont a terápiás helyzetből következik, hogy olyan dolgokat is meg tud osztani a terapeutájával, amit senki mással. Ezzel nincs is probléma. A gond ezek szerint a terápia befejezésének módjával van. Előző levelében írta, hogy a pszichológusa rosszul élte meg azt, hogy Ön beleszeretett. Ez is érthető, hiszen nem tudta/nem akarta viszonozni az érzelmeit. Viszont ilyen helyzetekben kell szupervíziót kérni. Elméletileg minden pszichológusnak van szupervízora, aki ilyenkor tud segíteni, tanácsot adni. Annak, hogy mindent ilyen nehezen él meg, több oka is lehet. A testi betegség, a veszteségek mind-mind olyan traumát jelentenek, melyek gyengítik a pszichés, stresszorokkal szembeni ellenállóképességét. A minket érő stressznek van egy optimális tartománya, amelyben a stressz inkább segít, kihívást jelent, ám hogy ez a tartomány hol húzódik, az egyénenként és helyzetenként különbözik. A személyiséghez és az élethelyzethez mért túlzott stressz összetöri az embert, fizikai betegségeket okozhat. Minden helyzetnek (legalább) két oldala van. Ön gyengének érzi magát, pedig lehet ezt úgy is értelmezni, hogy túl sok csapás érte. Biztosan sok olyan ember van, aki ennél kevesebb traumától is összeomlott volna. Nem az a baj, ha valaki padlóra kerül (ez néha természetes), hanem az, ha nem tud felállni. Az újrakezdéshez biztosan szükség van legalább egy kevés saját motivációra, és adott esetben sok-sok külső segítségre. Ahogy az előző levelére válaszoló kolléga is írta, ez sok dolog lehet, nem feltétlenül egyéni terápia, ha e tekintetben végleg megrendült a bizalma. Az előző levelében megfogalmazottakra szeretnék még kiegészítésképp reagálni. A "betegségem miatt is hajlamos vagyok a jót és rosszat külön megélni" megfogalmazás szerintem egyfajta hasításra utalhat. Vannak emberek, akik a világot fekete-fehérben látják, számukra nincs középút, valami vagy jó, vagy rossz. Az adott helyzetet csak két kategória szerint képesek értékelni. Csak egy példa: „ha nem szeret, akkor utál”. Ez a gondolkodási mód jelentősen megnehezíti az ember életét. Azt Ön érzi, hogy az idézett mondat mennyire jellemző Önre. Ha úgy találja, hogy igen, ezzel mindenképp érdemes foglalkoznia, a saját, élhetőbb életének a megteremtése érdekében. Üdvözlettel: Thiery HenrietteKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
