A kérdés
Szeretnék magamból kiírni egy történetet, amely velem esett meg és olyan érzelmeket, gondolatokat, viselkedést és eseményeket okozott, amelyeket soha nem tapasztaltam korábban. Krízist hozott az életembe, de a önképemet is lerontotta. Sajátossága, hogy a sok rossz érzelem mellett jó is jellemzi, így rendkívül ambivalens számomra. Az írási készségem úgy vélem alapjaiban jó és korábban írtam már ki magamból olyan történteket, amelyeket rosszul éltem meg, de ezt az esetet, amely már évek óta gondolati és érzelmi területen is mélyen érint sehogy sem tudom leírni. Szeretném a gondolataimat és érzelmeimet leírni a történeti síkon, ill. azok összefüggéseit is, ahogyan én látom, azonban azt ami az elmémben jól összeáll, már nem tudom kifejezni, leírni. Amikor nekikezdek, már nem úgy, vagy egyáltalán nem állnak össze azok a gondolatok, amelyek a hivatkozott történethez kapcsolódnak. Mit kellene tennem, hogy a gondolatokat és érzelmeket az írásbeliség útján ki tudjam fejezni megfelelően?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Érdekes kérdéssel fordult a Pszichológuskeresőhöz. Mit kellene tennie, hogy ki tudja írni magából azt a történést, ami vegyes érzelmeket keltett Önben, egyszerre rontotta az önképét és krízist jelentett és egyszerre sok jó érzést is hozott Önnek? Úgy tudom, a művészek, írók akkor tudnak igazán maradandót alkotni, ha krízisben vannak, ha éppen nagyon nehéz időszakon mennek keresztül. De az a tapasztalatom, hogy az önkifejezés e formája nem mindig működik. Ha például túlzottan nehéz, nemszeretem egy téma, akkor szívesebben toljuk el magunktól adott esetben, inkább szeretünk vele nem foglalkozni, mint újra felidézni az elsősorban talán mégis kellemetlen érzéseket. Az a gyanúm tehát, hogy ez az esemény túlzottan kellemetlen ahhoz, hogy szívesen visszaidézné és foglalkozna vele. De az is lehet, hogy már túljutott rajta és valójában nem motivált arra, hogy ezzel foglalkozzon. Én azért a elsőre tippelek, mert hát ide is írt és tanácsot kért. Azt tanácsolom, hogy ha nekiül megint, hogy kiírja magából a történteket, hagyja, hogy az kerüljön a papírra, ami éppen jön. Hagyja, hogy a dolgok spontán módon jelenjenek meg és ne akarja az eredeti elképzeléséhez igazítani a dolgokat. Remélem, sikerülni fog! Üdvözlettel: Szántó ReginaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
