A kérdés
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Kérem segítségét abban, hogy hogyan lehet túlélni és feldolgozni egyszerre több szörnyű veszteséget. 4 évvel ezelőtt elveszítettem édesapám és bátyám 1 hónap különbséggel. Rákosak voltak, 9 hónap alatt végignéztem, ahogy lepusztulnak. Az orvosok az elejétől fogva tudták, hogy menthetetlenek. Ennek ellenére Édesanyámmal együtt megtettünk értük mindent, mindhiába... Majd következett az újabb veszteségek halmaza. 7 hónapja ért véget egy 10 éves kapcsolatom. A volt párommal egy helyen dolgoztunk egy 200 fős multis cégnél, mikor teljesen váratlanul bejelentette minden előzmény nélkül, hogy legyen vége, de semmi konkrét dolgot nem mondott, hogy miért, csak a szokásos sablon beszéd, ködösítés, hogy ellaposodott, stb. Majd 1 hétre rá megtudtam az internetről, hogy kapcsolatban van XY-nal, mikor láttam, nem hittem a szememnek, hogy egy kolléganőnkkel szűrte össze a levet és már vagy fél éve viszonyuk van. (Semmi jelét nem mutatta és elképzelni sem tudtam, hogy ilyet csináljon) Szóval 3-an dolgoztunk egy helyen. Én meg szépen, ahogy ilyenkor lenni szokás, csak egyre jobban süllyedtem és süllyedtem, a 200 ember meg végignézte, hogy úristen, 3 hónap alatt 21 kg-t fogytam. 174 cm vagyok és 48 kg-ra fogytam. Mindennap láttam, ahogy enyelegnek, a konyhában minden szemrebbenés nélkül leültek mellém ebédelni, közben a hátam mögötti sutyorgások és megjegyzések, a sajnálkozó, szánakozó tekintetek a többi 200 fő által. 5 hónapig bírtam, mikor éreztem, hogy ennyi és nem tovább, felmondtam. Most ott tartok, hogy nincs állásom, munkanélküliin vagyok és interjúkra is alig bírok elmenni és ha meg is kapnám az állást sem bírnék dolgozni, annyira nem vagyok jól. Orvosoknál, pszichológustól kezdve pszichiáterig mindenkinél voltam, szedem a gyógyszereket is, de semmit sem érnek, nem érzem a javulást, sőt, inkább néha még rosszabb is. Valamikor jobb napom van, de az kb. 1 héten 1-szer van. A többi nap meg fetrengek szinte egész nap és "hagyjon békén mindenki érzés" fog el. Kérem, segítsen bármilyen tanáccsal, mert úgy érzem, hogy nincs kiút és már az egészségem is kockáztatom vele. Pl. már 4 hónapja elmaradt a menstruációm. Gondolom a stressz és hirtelen súlyveszteség miatt, mivel azóta nemhogy híztam volna, még fogyok is. Előre is hálásan köszönöm válaszát, KataA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kata! Nagyon nehéz élethelyzetbe került! Nagyon sajnálom, hogy ennyi veszteség, csalódás érte! Édesapja, bátyja elvesztése után még egy szakítás is! A levertség, a súlyveszteség mind ezeknek a veszteségeknek a következménye. Szerettei halálát már fel kellett volna dolgoznia, hiszen 4 év nagy idő, egy átlagos gyász kb. 1 évig tart. Tehát valami feldolgozatlanság van a háttérbán. Ráadásul a szakítás, ami még tetézte az ön gyászát. Azt gondolom, nagyon jól tette,hogy eljött a munkahelyéről, mert így megvédi magát a további szenvedéstől. Ahhoz, hogy előre tudjon lépni, hogy előre nézzen arra volna szükség, hogy elgyászolja édesapját, bátyját, volt párját, munkahelyét , pszichológus vezetésével. Kérje szakember segítségét! Forduljon pszichológushoz! Ha az, akinél járt, nem tudott Önnek segíteni, keressen másik szakembert! Ne halogassa tovább,mert rámehet az egészsége. Üdvözlettel: Szántó Regina