Gyász feldolgozása

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Gábor! Mindenekelőtt fogadja részvétemet a veszteségében. Egy szeretett személy elvesztése - különösen, ha hirtelen, váratlanul történik - hatalmas csapás, ami valósággal letaglózza az embert, és alapjaiban rendíti meg az addig megszokott és biztonságos világát. Egy súlyos természeti csapáshoz lehet leginkább hasonlítani, ami szinte mindent elpusztít maga körül. A túlélők először tehetetlenül és szomorúan szemlélik a pusztulást, majd számba veszik a károkat, végül lassan és fáradságos munkával újjáépítik a világukat. Ez a világ azonban nem lesz olyan, mint volt, ahogy a túlélők is megváltoznak a történtek hatására. A gyász természetes reakció a veszteségre, így amit most érez, az teljesen rendjén való. Nem akar emberek közé menni, hiszen a belső világa köti le, talán nem is hiszi, hogy valóban képesek lennének átérezni a fájdalmát. Üresnek és értelmetlennek érez mindent, hiszen romokban áll a világa és nehezen hiszi, hogy képes lesz újjáépíteni. Nagyon sok érzés és emlék felszínre tör ilyenkor, amik fájdalmasak, megterhelőek, ijesztőek, de fontos, hogy megélje ezeket és időt szánjon a gyászra, mert ez a gyógyulás útja. Sokszor tapasztalom, hogy a környezet felől van egy kimondatlan elvárás, hogy a gyászoló ne merüljön el a veszteséggel kapcsolatos érzéseiben, hanem normálisan folytassa az életét szinte azonnal, és az erő jelének tartják, ha valaki gyorsan képes túljutni a gyászán. Talán ön is érzi ezt a nyomást, de ne engedjen neki: figyeljen a belső szükségleteire, merjen gyenge lenni ebben a helyzetben, haladjon a saját tempójában, és érezni fogja, hogy idővel egyre könnyebb. Nagyon jó, hogy Patríciával tud beszélgetni, hiszen rendkívül fontos, hogy meg tudja osztani a veszteségét olyan valakivel, aki ugyanazt éli át. Mindkettőjüket mély érzések és sok közös emlék fűzte az elhunythoz, valószínűleg ezzel magyarázható, hogy most csak az ő társaságát tudja elviselni. Mindenképpen arra bátorítanám, hogy ezeket osszák meg egymással, beszélgessenek minél többet, emlékezzenek, sírjanak, vagy egyszerűen csak üljenek csendben együtt. A gyász módja és ideje tekintetében nagyon nagy egyéni különbségek vannak, de rendszerint 1-3 hónap alatt lecsendesednek a legintenzívebb érzések, utána egyre inkább csillapodnak és lassan lecsengenek. Ritkán zárulhat le a gyász egy évnél rövidebb idő alatt, hiszen az első évben egymást követő évfordulók és ünnepek újra és újra felerősíthetik az érzéseket, előhívhatják az emlékeket. Ha azt tapasztalja, hogy az érzések intenzitása hónapok múlva sem változik, hogy elakadt a veszteség feldolgozásában, mindenképpen kérje pszichológus segítségét. Sok erőt és minden jót kívánok önnek!