A kérdés
Tisztelt dr Úr/Nő!Két éven belül elvesztettem édesanyámat és édesapámat.Együtt éltünk,én gondoskodtam róluk.Mind a ketten idős betegek voltak.Nagyon nehéz mostanában a lelkemnek.Talán nem tudom elengedni őket vagy nem tudom hogy kellene.Magamat hibáztatom hogy nem tettem meg mindent értük.Ha előbb hívom a mentőt vagy ha,ha....a sok ha.Csak erre tudok gondolni.Édesanyámtól eltudtam búcsúzni,de sajnos édesapámtól nem mert nem lehetet bemenni a kórházba.Nem tudom hogy legyek túl ezen.Sokat sírok,sokat gondolok rájuk.Köszönöm a választ.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Közel álltak egymáshoz a szüleivel, és megrendítette Önt a távozásuk. Amiért hibáztatja magát, az túlmutat az emberi felelősségen, hiszen nem vagyunk mindenhatók, bármennyire is szeretnénk ezt bizonyos helyzetekben. De fő a kérdés, hogy a szeretet és a kötődés megmarad-e két személy közt, ha az egyikük elhagyja a testét? A szülei örökké élnek azok lelkében, akik szerették és tisztelték őket. Isten nyugosztalja Őket! És találja meg Ön is a békéjét. Csak adjon magának elég időt.Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
