Gyász

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Tímea!

Szerettünk halála minden esetben sokként ér bennünket, még akkor is, ha tudunk rá készülni. Az első reakció általában a sokk, vagyis a halál hírének megtudásakor sokan tagadással reagálnak. Ez a sokk (Kübler-Ross, 1988), illetve az elutasítás vagy izoláció (Kast, 1995) időszaka. Érzelmileg bénultnak, kiüresedettnek érezhetik magukat ilyenkor a gyászolók, máskor az érzelmek sokasága tör fel belőlük. Esetleg nem tud tisztán gondolkodni, válaszolni. Néha közömbösségnek is tűnhet ez az állapot mások szemében. Ez az időszak néhány perctől jópár napig tarthat, attól függően, hogy mennyire volt váratlan a veszteség. (Pilling, 2001) Ezt a folyamatot befolyásolja az anticipációs gyász (halál bekövetkezte előtt már a halál lehetőségével foglalkozás), hisz a veszteség átélése már a halál tényleges bekövetkezése előtt megkezdődik. (ez gyakran könnyíti a feldolgozás folyamatát)

Mivel a kezdeti időszakban mindenféle érzelem vagy azok hiánya teljesen természetes (még akkor is, ha az az elvárás akár önmagával szemben, hogy most nagyon kell fájni, zokogni), érdemes "hagyni a folyót folyni". Amennyiben ez az állapot hetekre elhúzódna, abban az esetben érdemes szakember segítségét kérni annak érdekében, vajon mi akadályozza a veszteség feldolgozását és a gyászolás folyamatát.

Öleléssel:

Doboczky-Szelestey Judit

pszichológus