Elengedni

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Az elengedés mindig nehéz, fájdalmas folyamat, hossza függ a személyiségtől és a kötődés mértékétől is. Nehezíti a helyzetet, ha az elszakadás váratlanul következett be, ha haragot vagy bűntudatot érez a másikkal kapcsolatban, ha egyidejűleg más stresszes események is bekövetkeznek, illetve valamilyen testi vagy pszichés betegség is fennáll. Nem írta, hogy akit el kell engedni, meghalt, vagy a kapcsolat megszakadásáról van szó. Az elengedésnek egyik esetben sincs univerzális technikája. A gyász feldolgozásáról bővebben a Pszichológuskereső Tudástár rovatában olvashat. Egy kapcsolat megszakadásakor hasonló folyamatok játszódnak le. Segíthet bármi, ami könnyít a fájdalmas érzéseken, de leginkább az idő és a támogató környezet. Nem véletlen, hogy a XIX. században a jobb módú családok reménytelen vagy nem kívánatos szerelem esetén például egy éves külföldi utazást szerveztek, vagy más módon próbálták fenntartani a fizikai távolságot, illetve igyekeztek elterelni a figyelmet a fájdalmas érzésekről. Fontos tényező a másikról való bármiféle információ hiánya. Ez a mai technikai viszonyok között (Facebook és egyéb közösségi oldalak) elég nehezen megvalósítható, ezen a téren szükség van némi önuralomra is. Sokat jelent a támogató környezet, illetve az, ha el tudja terelni a figyelmét, és valami örömteli és/vagy hasznos tevékenységet végez, ami elégedettséggel tölti el. Ha mindez kevés, szakember is tud segíteni a veszteség feldolgozásában. Az „elengedés” akkor válik teljessé, amikor már nem ébrednek intenzív érzések (se pozitív, se negatív) akkor, ha a másikra gondolunk. Üdvözlettel: Thiery Henriette, klinikai szakpszichológus