Valóban a gyermek érdeke egy rossz házasságban maradni?

Egy ideális világban miután elgyászoltuk ilyenképp a válásunkat, a személyiségünk is fejlődik, hiszen tanultunk a helyzetből, tanultunk a párválasztási szokásainkról. Mindez képessé tesz minket arra, hogy a következő alkalommal a hozzánk jobban illő, az életmódunknak megfelelőbb partnerrel kössük össze az életünket.

            Mi történik azonban akkor, ha a válásban nem csak két felnőtt vesz részt, hanem a gyermekeik is? Milyen nehézségekre lehet számítani a következő párkapcsolat kialakítása során, ha az új partner nem csak egy, de egyszerre több embert is kap a kapcsolatba?

            Egy ideális világban a szülőpár kiemelten fontosnak tartja, hogy gyermekük a lehető legkevesebbet sérüljön a válás következményeként. Igyekeznek elkerülni a fölösleges vitákat, nem nehezítik meg egymás életét, és főképp nem használják fel a gyermeket az egymás elleni harcban.

            Ebben az ideális világban a gyermekkel egyedül maradt szülőnek „mindösszesen” újra kell szerveznie az életét, egyedül kell megoldania azokat a dolgokat, melyeket korábban ketten osztottak meg. Ennek természetesen előnyei is vannak, hiszen rájöhet, hogy egyedül is képes nehéz dolgokat végigvinni, önállóbbá válik.

            Amikor a szülőnek új partnere lesz több kérdést is tisztázniuk kell, sőt nem elég tisztázni, együtt kell élni ezekkel a kérdésekkel, és újra meg újra meg kell velük birkózniuk, hogy az új kapcsolat működőképes legyen. Ideális esetben a partner szimpatizál a gyermekkel és viszont. Ennek hiányában, állandó egyensúlyozásra kényszerül a szülő a két fél között.

            Egy ideális világban alapfeltétel a szülő számára, hogy partnere rendesen, korrektül viselkedjen a gyerekével. Nem csak az a cél, hogy ne maradjon egyedül, aminek érdekében „bármire” hajlandó, akár afölött is elsiklik, ha az új ember nem megfelelően bánik a kiskorúval. Ha az új kapcsolatban ezek a tényezők adottak, vagyis mindegyik fél szimpatizál egymással, még mindig ott van az ex.

            Egy ideális világban az exünk elfogadja az új partnerünket, nem haragszik rá, nem féltékeny rá, nem próbálja meg megnehezíteni az életünket. A gyermeket sem próbáljaa párkapcsolat ellen hangolni, nem próbál meg beleszólni az újra kialakított életmódunkba.

            Nem csak a szülő páros, és a gyermek számára nehéz megtalálnia helyét az újra írt rendszerben, de az új partnernek is fel van adva a lecke. El kell fogadnia, hogy kapott egy gyermeket, akire talán nem is vágyott és főleg el kell fogadnia, hogy annak a gyermeknek van egy másik szülője is, akivel neki is találkoznia kell legalább kéthetente. A „normális” együttélés szabályai szerint el kell beszélgetnie vele a világ dolgairól, míg a gyermeket átadják, és ha egyszer úgy alakul a oltárhoz is ketten fogják vezetni a már felnőtt gyermeket. Mindez nehéz, mert készen kapott és nem választott személyekről van szó. Lehet magunktól szóba sem állnánk a másikkal, mégis a párunk kedvéért magunkra öltjük a kulturáltabb arcunkat. Legalábbis egy ideális világban.

            A világunk a legritkább esetekben ideális. A sok felsorolt negatívum sokakat elriaszthat a válásnak még a gondolatától is. Gondoljunk csak bele, mennyivel jobb, ha együtt maradunk valakivel, akit csak maximum a barátunknak tekintünk. Mennyivel jobb, ha együtt maradunk valakivel, akivel nem működik sem a szerelem, sem a szexualitás. Mennyivel jobb, ha együtt maradunk valakivel, akivel állandóan csak veszekszünk, ordibálunk, akivel kellőképpen rosszul érezzük magunkat. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy a gyermek érdekében tesszük. Gondoljunk csak bele, menyire álszent ez a hozzáállás és mit tanulhat tőlünk a gyerekünk az életről. Mit fog tanulni a gyermek a párkapcsolatokról, ha csak veszekedést, utálatot lát?

Igen, a válás nehéz feladat, súlyosan megterheli a lelkünket, akaratlanul is változásra kényszerít, ami azzal kezdődik, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Igen a válás nem tesz jót a gyermek lelkivilágának sem, de egy rossz kapcsolat ennél még sokkal jobban tönkreteszi a fejlődő személyiségét, érzelmi világát. A változás, újraszerveződés hatására, ahogy a szülők kiegyensúlyozottabbá válnak, a gyermek is megnyugszik, és boldog lesz.

            Végül semmiképpen se gondoljuk, hogy egy megromlott viszonyt azonnal meg kell koronázni egy válással. Rengeteg olyan kapcsolat létezik, melyet meg lehet és meg is kell javítani. Egy ideális világban, a pár nem az utolsó utáni pillanatban kap észbe, és próbálja befoltozni a kapcsolaton ejtett egyre mélyülő sebeket.