Szívességet kérni - De hogyan?

„Légy szíves, segíts!” – néha inkább vállalkozunk arra, hogy megtanulunk kínaiul, alkotóelemeire bontunk egy atomot vagy lefutunk egy maratont, csak nehogy ki kelljen mondanunk ezt a mondatot. A gondolat, hogy megkérjünk valakit arra, hogy tegyen meg valamit helyettünk vagy értünk, sokszor lehet szorongató. Például, mert kudarcként értékelhetjük, ha nem tudtunk egy helyzetet vagy problémát kizárólag a saját erőnkből megoldani, és emiatt gyengének érezhetjük magunkat. Esetleg attól tarthatunk, hogy mások fogják ezt gondolni rólunk: önállótlannak, inkompetensnek fognak tartani minket. És természetesen felmerülhet bennünk, hogyha segítséget kérünk, akkor függeni fogunk másoktól, aminek akár az is lehet a következménye, hogy valaki, akitől szívességet kértünk, ennek ürügyén a kelleténél jobban belefolyik az életünkbe. Mindent egybevetve azonban a mindennapjainkat elég nehéz menedzselnünk anélkül, hogy időről-időre ne lenne szükségünk mások segítségére. És az az igazság, hogy ez nem feltétlenül baj. Számos előnye lehet annak, ha merünk és tudunk másokra támaszkodni. Például, az a mentális és fizikai egészségünk védelme szempontjából is elég célravezető, ha felismerjük, hogy mikor értük el a saját határainkat, és tovább már csak egy kis segítséggel megy. Ami természetesen semmilyen tekintetben nem jelenti azt, hogy általánosságban ne lennénk erősek és önállók! Egy talán ritkábban figyelembe vett aspektusa lehet a szívességkérésnek az, hogy a legtöbb ember szeret segíteni azoknak, akik fontosak neki. Arról nem is beszélve, hogy sokak számára a kompetencia érzését is hozhatja, ha tehet értünk valamit. Főleg akkor, ha ezt olyasvalaki kéri, aki szökőévente egyszer kér szívességet, a kitüntetettség érzését adhatja a másiknak és a kapcsolat erősödését hozhatja magával. És azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor kinyitunk egy helyzetet mások támogatására, olyan új nézőpontok is be tudnak kerülni a problémamegoldásba, amire álmunkban sem gondoltunk volna, viszont ennek ellenére tökéletes megoldásnak bizonyulnak! Mások segítségére támaszkodni gyakran sokkal szorongatóbbnak tűnik a fejünkben, mint ahogyan végül a gyakorlatban megvalósul. És néha már egy igazán apró szívesség is hatalmas könnyebbséget tud jelenteni abban a helyzetben, amiben épp benne vagyunk. Érdemes tehát időről-időre gyakorolni ezt a skillt! Jöjjön most pár szempont, ami hasznos lehet, ha az átlagosnál nehezebbnek éled meg az ilyen szituációkat. 1. Mielőtt cselekednénk, érdemes egy rövid kalkulációt végeznünk, amiben nagyon konkrétan határozzuk meg, hogy mit, mekkorát és kitől kérünk. Például, hasznos lehet ilyenkor végiggondolni, hogy ki az, akiről tudjuk, hogy pontosan úgy fog tudni nekünk segíteni, amire az aktuális helyzet megoldásához leginkább szükségünk van? De az sem mellékes szempont, hogy az adott dolog kinek okozná a legkevesebb fáradságot? Lehet, hogy van egy tökéletes jelöltünk, viszont, ha tudjuk, hogy neki sokkal nagyobb energiabefektetésre van szüksége a szóban forgó kérés teljesítéséhez, akkor valószínű, hogy nem ő a legjobb választás. És persze azt is jó számításba venni, hogy „belefér-e” az adott személlyel való kapcsolatunk kereteibe a szívesség, amit kérni készülünk? 2. Ha magát a koncepciót nehéznek érezzük, hogy most csak mi kérünk, ezen könnyen enyhíthet a kölcsönösség! Azaz akkor, amikor segítséget kérünk, egyúttal fel is ajánlhatjuk, hogy a másik is számíthat ránk a jövőben olyasmiben, amiben mi vagyunk jók. Ez lehet akár egy konkrét dologra irányuló felajánlás, de hagyhatjuk függőben is, hogy a másik akkor éljen vele, amikor valóban szüksége van rá. A lényeg, hogy a másikat így biztosíthatjuk arról, hogy a helyzet nem marad egyoldalú. És számunkra is megnyugvást jelenthet, hogy a kapcsolatban nem fog kialakulni egyenlőtlenség. 3. És végül egy bombabiztos módszer: szívesség-kérős helyzetekben alkalmazzuk a „Nyugodtan mondj nemet!” frázist. Ez a mondat azért egy jolly joker, mert ezzel egyértelműsítjük, hogy semmilyen negatív következménye nem lesz annak, ha a másik most nem tud nekünk segíteni. A kérésünk nem parancs, hanem egy olyan döntés, ahol szabadságában áll igent, de akár nemet is mondani, attól függően, hogy van-e kedve, ideje és energiája ennek eleget tenni. Így nagy valószínűség szerint végül tényleg az fog nekünk segíteni, akinek van erre kapacitása, kompetenciája, és aki tényleg szívesen teszi meg ezt értünk!