Spirituális krízis

Példaként említhetjük a krízisek kapcsán Erik Erikson gondolatait Luther lelki fejlődéséről. Beavatási szertartás a sámánná történő lelki átváltozás esetén ugyanígy előfordul, ahogy azt Szabó Csaba leírja. Ebbe a körbe tartoznak Lee Sannella esetei az általa kialakított kundalini-modell kapcsán részletezett példákban is. E néhány példa nem sorrendet jelent a szerzők tekintetében, hiszen a spirituális, transzperszonális pszichológia több komoly szerzőt jegyez (például Assagioli, Jung, Grof, Wilber).

A transzperszonális folyamathoz kapcsolódóan a spirituális önmeghaladás két példáját olvashatjuk Hamvas Bélánál. A J. D., vagy a beavatás című írása egy olyan férfi életéről szól, aki életválságát átfordította belső keresésbe, így hozva egyensúlyt az egzisztenciális krízisébe. Az ő folyamata az volt, hogy a jungi archetípusok szimbólumait a tantrikus képekkel egységesítette. Küzdelmeiről és előrehaladásáról inspiráló beszámolót olvashatunk. A másik Hamvas-írás (V.J., vagy a megvalósulás) nem a kívül kevésbé követhető, de belül látványos fejlődési folyamatot, hanem a benső megnyugvás, és az alázat által elért megvalósítást mutatja be, ahol a főszereplő a földdel való közvetlen kapcsolatban, a gazdálkodásban lelte meg a szakralitást. Az ő átalakulása a jelenlétet helyezi előtérbe, és ezáltal kerül egységbe a világgal, és önmagával. A szemléletváltás lényege az egység és a belső béke.

A spirituális ébredés lehetséges problémáit Assagioli a következőkben látta:

     1. Az eszmélést megelőző válságállapotok

A mindennapokban a dolgunkat téve hirtelen felborul az a matéria-központú értékrend, amelyet a családi-társadalmi értékek és hagyományok összedőléseként élünk meg.

     2. Az eszmélés okozta válságállapotok

A személyiség megtisztulása elengedhetetlen része a tudati fejlődésnek, miközben a személy megnyílik magasabb erők és tudás számára. A személyiség akkor készült fel, amikor az őt átjáró magasabbrendű energiákat képes befogadni, és helyükön tudja őket kezelni. A tisztulás fokozatossága miatt várhatóan a folyamat során felbukkannak éretlen viselkedések, előző komplexusok.

     3. Reakciók az eszmélésre

A magasabbrendű energiák időnként visszahúzódnak, majd újból megjelennek. A visszahúzódásukkor megjelenhet depresszió, vagy a gyarlóság érzése, továbbá kapcsolati és egészségügyi gondok is. Előfordul, hogy az érintett személy eltávolodik a spirituális ébredés folyamatától, és igyekszik profán, világi dolgokban meglelni a saját boldogságát és az egész tudati fejlődés értelmét visszakapcsolja a világihoz. Ez az szakasz megfelelő vezető nélkül zsákutca lesz, melyből könnyen visszavált a fejlődési folyamat az individualitás megerősödésébe és esetenként szektaképződésbe (Süle 1996). Assagioli megközelítésében kritikusan értelmezendő az a rész, hogy szerinte az első ébredési élményeket követően mindenkinek „isteni honvágya” lesz. A Süle Ferenc által felvázolt extremizálódó személyiségműködés, és szektaképződő hajlam is bekövetkezhet, melyet a Mátrix cimű filmben a két kapszula (piros és kék) bevételével fejeztek ki: vagy visszatérünk individuális határainkhoz, vagy folytatjuk utunkat az egységbe vezető, de ismeretlen úton.

Ekkor azt a döntést kell meghoznunk, hogy a továbbiakban ezen a belső úton haladunk, és tudatunk fejlesztésével a transzperszonális lét minél szélesebb dimenzióit szeretnénk megérteni. A döntés elmaradása esetén az egymással harcoló, feszültséget generáló személyiségek ambivalensen kapcsolódnak. A „világi én” értékei a társadalomhoz és családhoz láncolnak, az ottani értékek mentén, míg az új személyiség-orientáció működése háttérbe szorulhat, de legalábbis a kibontakozása lassabb lehet. A spirituális tapasztalatok személyiségbe történő integrálása lényegesebb, mintsem azok megnyilvánítása, „csillogtatása” a külvilágban. Ezt megoldva érkezhetünk el a következő szakaszba.

     4. Átalakulás

A tényleges transzformáció kezdetével a személy magasabb szinten talál majd egyensúlyt, és lesz integrált tudása az új tapasztalatokkal együtt. Bár kívülről szemlélve, az ismerősök számára még mindig érződhet, hogy van még tennivaló, mert az illető például túlérzékeny. A folyamat azonban megfelelően bontakozik ki, és a szintézis megtörténtével megszűnnek azon tünetek is, amelyek az átalakulást kísérik.