Röviden, igen, a kutatások azt bizonyítják, hogy ebben van némi igazság! De nincs ezzel semmi baj, hiszen ez az evolúció műve, legalábbis ezt állítják az evolúciós pszichológia képviselői.
Ma a korszerű gender elméletek árnyékéban, -amelyek szerint a nemek eltérő viselkedése alapvetően tanult, társadalmi és nem veleszületett-, sokszor elvész a a tény, hogy az ember hatalmas méretű és összetett agyával, bár kiemelkedett az állattvilágból, alapvetően mégiscsak biolgiai lény, és továbbra is erős szelekciós nyomás nehezedik rá, Buss és munkatársai 1989-ben végezték rendkívűl széles körű, országokon, kontinenseken, kultúrákon átívelő kutatásukat. Ebből kiderül, általában elmondható, hogy az agyagi erőforrások megszerzésével kapcsolatos tulajdonságokat a nők magasabbra értékelik, míg a reprodukciós kapacitással kapcsolatos jellemzőket a férfiak tartják fontosabbnak. Ez Buss-ék szerint jelzi, hogy evolúciós szempontból másfajta szelekciós nyomás nehezedik a nőkre és más a férfiakra. És ezek kimutatható megléte 37 egymástól igen sokszor eltérő kulturális környezetben bizonyítja, hogy nők és férfiak eltérő reprodukciós stratégiát alkalmaznak. (Buss 1989) A kutatók arra próbáltak meg választ kapni, hogy a párválasztáskor alkalmazott preferenciák illetve a két nem közötti preferenciakülönbségek vajon mennyiben univerzálisak. Előfeltevéseiket összesen 33 ország 37 mintáján tesztelték. (Pl. különválasztották a kontinentális USA és a Hawaii-szigetek eredményeit, vagy külön tesztelték Kanada angol és francia nyelvű lakosságát). Ezek az előfeltevések, amelyeket aztán sikerült bizonyítani a következők voltak.
1.A nők általában magasabbra értékelik a jó anyagi kilátásokat, mint a férfiak.
2. A nők általában magasabbra értékelik az ambíciót, iparkodást mint a férfiak.
3.A férfiak általában magasabbra értékelik a fiatalságot, mint a nők.
4.A férfiak általában magasabbra értékelik a vonzó külsőt, mint a nők.
5.A szüzességet a férfiak általában magasabbra értékelik mint a nők. Hiszen a férfi egészen a közelmúltig, a DNS tesztek megszületéséig, egyáltalán nem lehetett száz százalékig biztos apaságában szemben az anyával, aki a testében hordja magzatát, így egyértelmű, hogy a születendő gyermek az övé. (Buss 1989)
Keresd a férfit, aki biztosítja a külső erőforrásokat és a védelmet! Trivers szerint ez a női párválasztási stratégia mozgatórugója. Azt állítja, evolúciós szempontból a nő célja az, hogy utódai számára megfelelő jövőt biztosítson, így az emberi nőegyedek válogatósabbak szelekciós szempontból, hiszen a nő választása, ha nem is egy életre, de mindeképp az utód felnövekedésének befejeztéig szól. Fontos kérdés, hogy vajon modern társadalmi viszonyok közepette, mit jelent mindez, hogyan lehet ezt a stratégiát ma alkalmazni. Az erőforrások biztosítása ma leginkább a pénzkereső kapacitásra fordítható le. (Campbell 1975) Ennek fényében valószínűsíthető, és számos tanulmány igazolja is, hogy a nők általában magasabbra értékelik a pénzkereseti kapacitást, az ambíciót, az iparkodást, hiszen mindezeket az erőforrások birtoklásának vagy potenciális megszerzésének jeleként értelmezi. Ennek tudható be az is, hogy körükben sokkal gyakoribb a szociológiából ismert úgynevezett felfelé házasodás jelensége És érdekes módon ez nem csak az alacsonystátuszú nőkre, de minden nőre, a sikeres, jelentős erőforrásokat birtokló nőkre is igaz.
Egy nemrég írt tanulmány illetve elvégzett kutatás tovább árnyalja azonban a képet. Kiderült, hogy a nők elvárásai is sokszor kontextusfüggők. A kutatásban részt vevő hölgyek, máshogy rangsorolták az ambíció és külső tekintetében igen különböző kvalitású férfiakat. Rövid távú szexuális kalandok esetén a külső elsődleges szempont volt, ha azonban szerető státuszban, vagy hosszú távú romantikus párkapcsolatban kellett gondolkozniuk, máshogy választottak. Minél hosszab időre, minél tartósabb viszonyhoz választottak, annál inkább előtérbe került az ambíció, ami evolúciós felfogásban az erőforrás-akvizíció egyik legjobb indikátora.(Wilbur és Campbell 2010).
Keresd a nőt, akinek magas a reproduktív értéke és termékeny! A férfiak választási preferenciájában más szelekciós hatások érvényesülnek, mint a nőkében. A férfiakat a természetes szelekció arra készteti, hogy olyan nőket válasszanak, akik valószínűleg sok egészséges utódot képesek világra hozni, táplálni és felnevelni (Bereckzei 2008). A férfi számára párválasztásnál evolúciós nézőpontből a nő reprodukciós értéke a legfontosabb. A reproduktív érték nem más mint a jövőbeni reprodukció (azaz gyermekszülés) valószínűsége a szaporodási ciklus végéig. Természetesen tudjuk, hogy a nők társadalmi szerepvállalása és a fogamzásgátlás ma már erősen befolyásolják a nők reproduktivitását, egyszerűbben: a mai társadalmi környezetben ma nem az anyaság az egyetlen és kizárólagos útja egy nő kiteljesedésének. Egy biztos, a fizikai külső egyes attribútumai az életkorra így a reprodukciós értékre és termékenységre leginkább ráutaló jelek. Ezek lehetnek pl. a szép, feszes bőr, a feszes mellek, a fényes haj, telt ajkak, és akár a fiatalos viselkedés is. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a férfiak összekapcsolják a reproduktív értéket és a termékenységet a fiatal életkorban jellemző külső vagy akár belső tulajdonságokkal, jobban mint a nők, ami érthető, hiszen a férfi reproduktív értéke nem ilyen egyértelműen következik életkorából, hiszen ő gyakorlatilag élete végig nemzőképes marad. A fiatalság tehát, és az ehhez kapcsolódó vonzó külső egyértelműen preferált a humán hímegyedeknél.
Hölgyeim és uraim, Önök nem így választanak? Ez simán lehet, a társadalmi környezet ma már sok tekintetben és sokszor átírja ezt a darwinista programot. A kutatások azonban ha a nagy képet nézzük, azonban mégis egyértelműen igazolják, hogy nők és férfiak más szempontok alapján választják ki egymást.
Bereczkei T. (2008): Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Buss, D. M. (1989): Sex differences in Human Mate Preferences: Evolutionary Hypotheses tested in 37 cultures. Behavioral and Brain Sciences 12: 1-14.
Wilbur, C.J.,Campbell L. (2010) What do women want? An interactionist account of women’s mate preferences. Personality and Individual Differences 49,7:749-54.
Komment írása