Pénz, történelem és pszichológia

Harari (2017) szerint a gyűjtögető - vadászó őseink korszakában még nem létezett a pénz, így a kereskedelem a csere alapján működött. Ebben a korban az embercsoportok szinte mindent helyben készítettek, helyben történt a vadászat, a közösségen belül készítették el a fegyvereket, főztek gyógyító italokat stb., vagyis az embercsoportok gazdasági értelemben függetlenek voltak. Azokhoz a tárgyakhoz, melyekhez nem lehetet helyben hozzájutni, azokat a csoport cserekereskedelem útján szerezte be.

Harari (2017) szerint a városok és a birodalmak megjelenésével, egy időben jelentősen fejlődésnek indult az infrastruktúra, utak épültek, így könnyebbé vált a szállítás. Ennek az egyik hatása az volt, hogy megjelentek a specialisták, azaz olyan emberek, akik csak egy szakmával foglalkoztak, pl. bortermelés, gyógyítás, fegyverkészítés stb. Mivel a vársokban sok ember élt együtt viszonylag kis helyen, így lehetőség nyílt arra, hogy ezeket a szakmákat űző szakemberek megéljenek csupán a szakmájukból. A fő kérdés az lett, hogy az egyre bonyolultabbá váló gazdaságot, hogyan lehet cserekereskedelemre alapozni, mitől függ, hogy egy pár bocskorért almával, vagy birkával kell-e fizetni és milyen minőségűvel, illetve hogyan változnak az árfolyamok, hiszen minden terméket más termék értékében kell mérni, de a termékek számának növekedésével rengeteg variáció elképzelhető. Sőt, a helyzetet nehezíti, ha az egyik fél a másik félnek a termékért cserébe olyat tud felajánlani, ami neki nem kell.

Harari (2017) szerint a fenti problémára elméletileg és részben gyakorlatilag is két megoldás lehetséges. Az egyik, szerint létrejön egy központi újraelosztó rendszer, ahová, mindenki beszállítja, amilye van és onnan történik a kiosztás a többi ember számára a szükségleteinek megfelelően. A legtöbb társadalom nem ezt választotta, hanem megalkotta a pénzt. A pénzt több időben és sok helyen feltalálták. A szerző szerint a pénz egy inter – szubjektív termék hiszen az emberek közös valóságában létezik, vagyis, egy-egy tárgynak (pl. érme, állatbőr, kagylóhéj, só, legújabb korokban akár a cigaretta is stb.) érétket adunk és azt használjuk fizetőeszközként. Ez megkönnyíti az egyes tárgyak közötti átváltást, illetve a vagyon felhalmozását. (Jelenleg a világ pénzének körülbelül 90%-a virtuális, azaz nem papírpénzként és érmeként használjuk, hanem csupán virtuálisan létezik a bankszámlákon és utalással cserél gazdát.) A pénz az emberiség egyetemes csereeszközévé vált, bármivé átváltható pl. élelmiszer, tankönyv, gyógyszer stb.

Hollósy-Vadász Gábor