Nem tudom

– Hogy vagy?
Leveszi a kabátját, a szék támlájára akasztja, és csak azután válaszol:
– Nem tudom.
Egy pillanatra csönd lesz. Talán történt valami, amiről nem akar beszélni. Már majdnem megkérdezed, mi a baj, de ő folytatja:
– Tegnap egész jó napom volt. Ma reggel meg alig bírtam felkelni. A munkában azt mondtam mindenkinek, hogy jól vagyok. Akkor azt hittem, igaz is.
Vizet töltesz neki. Megkérdezed, kér-e enni. Kér. Amíg előveszed a tányérokat, a munkahelyéről beszél: egy feladatról, amivel végre elkészült, és egy mondatról, amit valaki utána mondott neki. A mondat első hallásra ártalmatlan. Mégis ezen jár az esze egész nap.
– Szerinted miért esett ez ilyen rosszul nekem? – kérdezi.
Van róla elképzelésed. Őt is ismered, azt az embert is, aki mondta. Elkezdenéd elmagyarázni, aztán inkább megkéred, mondja el még egyszer, pontosan hogyan hangzott. Más szavakat használ, mint az előbb. Megáll. Azt mondja, várj, nem is így volt.
Beszélgettek, és közben esznek. Egyszer nevet, mert a történetéből kihagyott egy fontos részt. Mire elpakoljátok a tányérokat, még mindig nem tudja megmondani, hogy van. Arról a mondatról viszont még szeretne beszélni.