Motiválatlanság

A motiváció az egyik legalapvetőbb pszichológiai hajtőerő, más néven drive. Majdnem az összes cselekedetünkben tettenérhető, vagy a megléte, vagy a hiánya. Mint a legtöbb pszichológiai folyamatnak, úgy motivációnak is megvan a maga biológiai, biokémiai háttere. Ennek az a lényege: egyes cselekedetek hatására a szervezetben boldogság hormonok szabadulnak fel pl. endorfin, vagy szerotonin. Ezek a hormonok a szervezet szempontjából kedvező hatásúak, ezért arra sarkalnak bennünket, hogy az adott cselekedetet pl. fagyi elfogyasztása a jövőben megismételjük. Persze, ennek a biológiai késztetésnek tudatosan is ellen lehet állni pl. amikor fogyókúra során lemondunk a nagyon finom, de kalóriában gazdag süteményekről. A motiváció az élet egyre több területén válik kulcs tényezővé pl. munkahelyi motiváció, vagy motiváció tanulásban.

Manapság egyre gyakrabban lehet hallani, hogy valaki pl. legjobb barátunk arra panaszkodik, hogy nincs motivációja valamihez, pl. felkészülni egy nehéz vizsgára, vagy mi magunk érezzük azt, hogy valamihez egyáltalán nincs kedvünk, igazából a hátunk közepére se kívánjuk. De erre mi lehet a megoldás?

A pszichológusok erre egyszavas választ szoktak adni: önismért. Ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor érdemes azon is elgondolkodni, hogy ez egy természetes humán állapot, ami időnként az emberi élet során előbukkan. A huszonegyedik században, amikor azt éljük meg, hogy szinte soha semmire sincs időnk, szükséges, hogy magunk számára is adjunk időt, amikor átgondolgatjuk az életünket, illetve azt: jelenleg, hol tartunk, hová szeretnénk eljutni és mennyi időn belül. Fontos, az is: időnként szükségünk van az én-időre, amikor nem azon gondolkodunk, hogyan tudnák kreatívabban és gyorsabban dolgozni, hanem a saját belső érzéseinkre, érzelmeinkre tudunk koncentrálni. Érdemes azon is elgondolkozni: mik azok az ingerek, esetleges jutalmak, amik ránk ösztönzőleg hatnak pl. egyes kliensekre a kedvenc zenei számaik meghallgatása motiválóan hat, ebben az esetben a demotivált állapotban érdemes ezeket a zenei számokat újra hallgatni. A motiválatlan állapot elleni egyik legjobb ellenszer a belső motiváció megtalálása. Belső motivációnak tekinthető a pl. a misszió tudat. Gondoljunk egy kutató orvosra, akinek az a misszió tudata, hogy a munkájával hozzájárulhat egy új gyógyszer felfedezéshez, amivel egy adott betegség eredményesen kezelhető.

A motiválatlanság azzal is csökkenthető, ha találunk valamilyen célt annak, hogy az adott tevékenység elvégzése miért fontos, ha elvégezzük, akkor azáltal hogyan jutunk el a távolabbi céljainkhoz. Ez egyfajta holisztikus látásmódot feltételez, azaz minden egyes elvégzett feladat, egy általunk jól átlátható struktúrába illeszkedik és látjuk, hogy a kisebb feladatok elvégzése, hogyan visznek minket közelebb a végső cél irányába. A motiválatlanság legyőzésében az is segíthet, ha végig-gondoljuk a múltunkat, hogy az adott projektet, amit korábba elkezdtünk, de most nem érezzük a motivációt befejezéséhez, valójában miért is kezdtük el, mi is volt vele akkor célunk, illetve a jelenben ezek a célok mennyire aktuálisak.

Hollósy-Vadász Gábor