McKinsey-féle 7s modell

A modellt és annak elméleti hátterét Peters és Waterman dolgozták ki, illetve publikálták az az 1980-as években. A szerzők arra törekednek, hogy egy olyan menedzsment modellt, alkossanak meg, amelyik a kortárs amerikai és japán menedzsment elméletet írja le, foglalja keretbe, és összehasonlítás révén feltárja az azok közötti különbségeket és hasonlóságokat. Abban az időben a technológia hatalmas fejlődésen ment keresztül, gondoljunk a telekommunikáció és a média fejlődésére, viszont a szervezetek az 1980-as években még alig változtak meg az 1940-es évekhez képest (pl. a szervezeteken belül a központi autokratikus irányítási forma szinte alig változott). Ennek következtében mind egyre erősebb lett annak az igénye, hogy a szervezetek és ezzel együtt szervezet elméletek a technológiai változásokat követve jelentősen átalakuljanak.

Peters és Waterman a szervezetre ható tényezők közül összesen hetet gyűjtenek össze, amelyek közül négy sorolható a lágyak közzé és három a kemények közzé.

A kemény s-ek:

1. stratégia,
2. struktúra,
3. rendszerek (systems).

A lágy s-ek:

1. személyzet, vagyis megfelelő képességű és motivációjú humán erőforrás rendelkezésre állása a megfelelő helyen és a megfelelő időben.
2. képességek (skills): a kompetencia igények felmérése, és fejlesztésük,
3. vezetői stílus (style), vagyis az adott körülmények között leginkább megfelelő vezetői stílus alkalmazása és fejlesztése,
4. felsőbb célok (superordinate goals): amelyek akár szervezet missziójára, akár a szervezet létére vonatkozhatnak.

Az angolszász és általában a nyugati vállalt irányítási filozófiában az 1980-as években még a kemény s-ek domináltak, ennek megfelelően a szervezetelméleti kutatások is leginkbb ezekkel foglalkoztak, illetve ezek fejlesztésben mind elméleti, mind gyakorlati szinten jelentős eredményeket értek el. Az azóta eltelt időszakban a lágy s-ek is jelentősen eltérbe kerültek, gondoljunk az emberi erőforrás gazdálkodás térnyerésére, mind vállalati szinten, mind az egyetemi oktatás területén.

Összesgében, Peters és Waterman aztokat a szervezeti változókat kutatta és írta le, amelyeket a japán és az angolszász (leginkább amerikai) szervezet és menedzsment elméletek egymástól megkülönböztettek és eltérően kezeltek. Azaz, a 7 s modell nem egy normatív elmélet sokkal inkább jellemző rá a deskriptív módszerek alkalmazása.

Hollósy-Vadász Gábor