Az elmélet szerint a közalkalmazottakat alapvetően más eszközökkel kell motiválni, mint a versenyszférában dolgozókat, aminek az az oka, hogy közigazgatásnak más típusú személyiségekre van szüksége, mint a versenyszférának. Az állami szférában az alkalmazottak leginkább adminisztrációs munkát végeznek, valamint olyan feladatokat látnak el, melyekkel a társadalmat szolgálják. Buelens és Broeck szerint közalkalmazottakat sokkal inkább motiválja a feladat minősége és a támogató munkakörnyezet, mint a versenyszférában dolgozókat. Másik érdekes megfigyelésük, hogy közalkalmazottak sokkal kevesebb túlórát hajlandók vállalni, mint a verseny szféra dolgozói, ami mögött az áll, hogy számukra fontosabb a munka és a magánélet egyensúlya. Dur és Zoutenbier ezt azzal egészíti ki, hogy az állami szférába a legnagyobb valószínűséggel azok a személyek kerülnek be, akik altrusiták, vagyis hajlandók sokat tenni a közösségért. Georgellis, Iossa, és Tabvuma érdekes megfigyelése, hogy a közalkalmazottakat leginkább a belső motiváció hajtja, vagyis a tenni akarás, illetve, hogy segíthetnek másoknak. Ezzel ellentétben a versenyszférában dolgozókat külső eszközökkel pl. magas fizetés lehet eredményesen motiválni. Houston szerint a korábbi szocialista országokban működő közigazgatás ugyanazokat motivációs technikákat használja, mint a versenyszféra, de azokat az utóbbi sokkal hatékonyabban alkalmazza. Ennek hátterében az áll, hogy a közalkalmazottakat teljesen eltérő módon kell motiválni, mint a versenyszférában dolgozókat.
Sajnos a magyar közigazgatásban eddig nem vizsgálták, hogyan lehetne a jelenlegi (kevéssé hatékony) motivációs rendszert megváltoztatni, annak érdekében, hogy az állami szféra képes legyen tehetséges fiatalokat magához vonzani, illetve tartósan az állami szférában tartani. Ez azért is hasznos lehetne, mivel egy hazai kutatás szerint a fiatalok az állami szférát csak átmenetnek tekintik, nem tervezik, hogy tartósan ott helyezkedjenek el, viszont az állami szférának szüksége lenne nyelveket jól beszélő, magasan képzett fiatalokra.
Hollósy-Vadász Gábor
pszichológus
Komment írása