Inkább ez jöjjön ki, mint a mentő! - 1. rész

„Ha haragszunk valakire, az olyan, mintha mérget vennénk be, és azt várnánk, hogy a másik ember lesz rosszul”.

Nap mint nap részt veszünk különböző társas helyzetekben, legyen az munkatársi viszony, párkapcsolat, rokoni vagy baráti kapcsolat. Ezekben a kapcsolatokban folyamatosan fennáll annak a kockázata, hogy a másik érzékeny pontunkra tapint – akár akaratán vagy tudtán kívül, akár szándékosan. Fontos, hogy lehetőséget adjunk magunknak rá, hogy megéljük az ilyenkor bennünk felgyülemlő indulatot.  Na persze nem feltétlenül azonnal. Nem arra kell gondolni, hogy ha beszól a főnök, akkor kiabáljunk vele vagy verjünk be neki egyet. De valamilyen módon – sokszor csak utólag – utat kell találnunk az érzéseink kicsatornázására, mert ha nem tesszük, azzal bizony magunkat betegíthetjük meg.

Az egyik legnépszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás ilyenkor a sport: elmehetünk bokszolni, futni, biciklizni, táncolni. Sokan kezdenek ilyenkor bele egy nagytakarításba, ami szintén kiváló módszer a harag levezetésére. Azonban ezekre nem mindig van lehetőségünk, ezért nem árt, ha felveszünk még néhány módszert az eszköztárunkba.

Például az is sokat segíthet, ha  - amikor egyedül vagyunk – kitesszük annak a személynek a fényképét az asztalra, aki feldühített minket, és elmondunk neki mindent, amit a valóságban nem volt/nincs lehetőségünk megosztani vele. Esetleg csak kiabálunk a fényképpel egy jólesőt. Vagy írhatunk neki levelet – amit aztán soha nem küldünk el neki. Mindemellett püfölhetünk párnát, vághatunk papucsokat a földhöz, esetleg mindeközben képzeletbeli párbeszédet folytatva azzal, akire haragszunk. A lényeg, hogy ártalmatlanul, mégis hatékonyan levezessük a bennünk felgyülemlett haragot. Egyedül. Nézőközönség nélkül.

A düh megélése azért nagyon fontos ezekben a helyzetekben, mert így elkerülhetjük a lelki eredetű megbetegedéseket.

https://www.pszichologiai-tanacsadas.hu/