A humor evolúciós pszichológiája

Pinker (2002) szerint a nevetés mindig hangos, egyfajta zaj, ami arra utal, hogy szociális szerepe is van, illetve kommunikációs csatorna is egyben. A nevetés akaratlan, aminek az érzelemkifejezéshez hasonlóan evolúciós oka van, vagyis, az akaratlan tevékenységek kevesebb energiát igényelnek, mint az akaratlagos tevékenységek. A főemlősök közül a csimpánzok is képesek nevetésre, ezt akkor figyelhetjük meg, amikor egymást csiklandozzák. Pinker szerint a csiklandozás valójában egy látszat agressziós viselkedési forma, hiszen a test érzékeny részét ingerlik, ami egy színlelt támadás. Vagyis a főemlősök esetében a nevetés azért jött létre, hogy jelezze, a támadás nem valódi, csupán színlelt.

Pinker (2002) szerint a humor az agresszió egyik fajtája, a kinevetés egyfajta támadásként is értelmezhető. Gondoljunk arra, hogy egyes törzsekben a humor szadisztikus, illetve a mai modern társadalomban is a gyerekek gyakran kinevetik egymást, amikor a másiakt valamilyen balszerencse éri, pl. elesik. Angliában pár száz éve még hangosan kinevették azokat, akiket kivégzésre ítélték.

Pinker (2002) szerint a humor akkor igazán jó, ha közönség úgy véli: a humor tárgyát jelentő személy méltóságából fakadóan nem érdemli meg, hogy kinevessék pl. egy filmben a középiskolai tanár, illetve általában a felsőbb tekintély képviselői. Ezt egy ügyes szónok ki is használhatja, vagyis a szónoklatába rejtett humor kiválóan alkalmas arra, hogy az ellenfelét lejárassa vele. Ezt természetesen politikusok köztük elnökök is alkalmazzák.  

A korábbi kognitív elméletek szerint a humor úgy jön létre: egy bizonyos kontextusban végig-vezetetett gondolatmenet, egy oda nem illő dologba ütközik pl. egy olyan állításba, ami az adott kontextusban értelmetlen. Ezt a helyzetet úgy oldjuk fel, hogy átcsúszunk egy másik értelmezési keretbe, ahol már az adott dolog értelmet nyer. Ebben az új értelemzési keretben, már megjelenik, a méltóság lefokozódása. Ezt nevezzük biszociációnak.

Pinker (2002) úgy véli: viccmesélés közben a történet elmondója ráveszi a hallgatóságot, hogy fogadjon el egy oda nem illó állítást. Fontos, hogy az állítás egy minimális igazság tartalommal bírjon, különben a közönség nem lenne képes megérteni az adott vicc lényegét. Egy igazán szellemes vicc olyan igazságokat tartalmazz melyek túl összetettek, hogy kifejezzük őket, és „ez az érzés hatékony fegyver, mely rákényszeríti az embereket, hogy legalább egy pillanatra fogadjanak el olyan dolgokat, amelyeket egyébként tagadnának”.

Hollósy-Vadász Gábor