Homoszexuális viselkedés az állatvilágban - III. rész

A szójazsizsik és az Észak-Amerikai döglégy lázadása az emberek kategoriális gondolkodása ellen! Az állatvilágban megjelenő homoszexuális viselkedést az emberek genetikailag hasznos, és genetikailag nem kifizetődő csoportokra osztották, de kérdés, hogy milyen alapon lehet ezt ilyen egyértelműen kijelenteni?

A szójazsizsik (Callosobruchus maculatus) és az Észak-Amerikai döglégy (Prochyliza Xanthostoma) két, egymástól genetikailag nagyon távol álló rovar ugyanazt a szexuális viselkedésmintázatot mutatja (Maklakov, & Bonduriansky, 2009). A szójazsizsik rendkívül jól alkalmazkodott az emberek földművelői életmódjához, így ezt a fajta kártevőt nem volt nehéz begyűjteni, és laboratóriumi körülmények között megfigyelni. Az Észak-Amerikai döglégy szintén könnyen vizsgálható fajnak bizonyult, és egy Kanadai Nemzeti Parkból szállították a kutatás helyszínére. Mindkét rovar számára megteremtették a természethez hasonló ideális környezetet mind táplálkozási, mind pedig párosodási szokásaiknak megfelelően, és megvizsgálták őket azonos nemű csoportokban, hím-nőstény konstellációban, illetve elkülönítve. Az eredmények azt mutatták, hogy a párzás nélküli, elszeparált rovarok élnek a legtovább! Ha homoszexuális viselkedést mutatnak az egyedek, akkor a nőstényeknél csak kismértékben, a hímeknél jobban csökken a várható élettartam, de csak annyival, mint amennyire heteroszexuális kapcsolatban. A nőstényeknél azonban jóval alacsonyabb élettartam volt tapasztalható akkor, ha párosodtak. Ez annak köszönhető, hogy élettartam szempontjából főként a nőstény rovaroknál jelentős a heteroszexuális kapcsolat létesítésének költsége (utódok reprodukálása).

A cikk végkövetkeztetése, hogy habár a homoszexuális viselkedésmód a nőstény egyed élethosszában mérhető előnyt jelent, az elszeparált, „szingli életmód”-ban pedig kifejezetten hosszú életre számíthat a szójazsizsik és a döglégy is, azonban ez a genetikai szaporulat szempontjából nem adaptív viselkedésmódként definiálható, hiszen elmarad az utódnemzés (Maklakov, & Bonduriansky, 2009). Kérdés azonban, hogy ha a döglégy vagy a zsizsik hosszú ideig nem párosodik ellenkező nemű egyeddel, és a párosodás bekövetkeztének idejét minél inkább kitolják a homoszexuális, vagy „szingli” viselkedésmóddal, az hogyan változtatja meg a genetikai állományt, van –e rá hatása, és milyen hatása? Ehhez azonban további genetikai kutatásokra lenne szükség.

Mi az az intraszexuális versengés?  Hogyan kapcsolódik ez a homoszexuális viselkedéshez? A nőstény bölények adnak erre választ! – Folytatás hamarosan következik!!!

Bailey, N.W., & Zuk, M. (2009). Same-sex sexual behavior and evolution. Trends in Ecology and Evolution, 24(8), 439-446.

Maklakov, A.A., & Bonduriansky, R. (2009). Sex differences in survival costs of homosexual and heterosexual interactions: evidence from a fly and a beetle. Animal Behaviour, 77, 1375-1379.