Hogyan ismerhető fel és kezelhető a testképzavar?

Ha a testünkkel vagy annak egyes jellemzőivel igen elégedetlenek vagyunk, komoly szégyen, rejtőzködés forrása lehet, és számos olyan viselkedésé – például evés, edzés – amely révén testünket befolyásolni akarjuk. Sok esetben azonban nem, hanem a testképünkön és annak elfogadásán kéne dolgozni. Ugyanakkor a negatív testkép, amely sok ember egész életét végigkíséri, illetve a kamasz(lány)ok 60 százalékát jellemzi, nem azonos a testképzavarral, amely testélmény összetett zavara.

Hogyan lehet felismerni a testképzavart?

A testképzavar legfőbb jellemzője a saját testtel kapcsolatos erős negatív attitűd, amelynek eredménye a negatív testkép és testélmény
a saját test észlelése torzult: a testsúly, testalak vagy egyes testrészek észlelése nem felel meg a valós testi jellemzőknek, míg mások testének megítélése ép
perfekcionista testideál
testalak, testtömeg, testméret, izomzat, egyes testrészek vagy más külső jellemzők megváltoztatásának vágya
karcsúságideál és súlyfóbia anorexiában, izomdiszmorfiában pedig soványságfóbia
testtömeggel, testalakkal vagy más testi jellemzőkkel kapcsolatos elégedetlenség
saját testre irányuló figyelem, amely meghatározza a hangulatot és jórészt az önértékelést
saját testtel kapcsolatos szégyen, undor, harag, és testi megjelenés miatti szorongás

Mi a különbség az evés- és testképzavarok között?

Sajnos az evés- és testképzavarokat gyakran összemossák, valójában azonban részben összefüggő, részben elkülönülő zavarok. A negatív testkép, és a testtel való elégedetlenség hozzájárul a klasszikus evészavarok, az anorexia és bulimia kialakulásához és fennmaradásához. Az evés a test változtatásának egyik fontos „eszköze”, így a klasszikus evészavarokban, mint az anorexia és a bulimia, az evési szokások a soványságideál és testsúlyfóbia jegyében voltaképpen „kiszolgálják” a testképzavart. Férfiaknál gyakoribb az iszomdiszmorfia, az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás és az izomtömeg növelésének intenzív vágya. Esetükben speciális étrend, táplálék kiegészítők, szteroidok abúzusa és a testedzésfüggőség a testizomzat növelését célozva szintén testképzavar által űzött. Több evészavarban és zavart evési magatartásban viszont nincs kifejezett testképzavar, vagy csak enyhe mértékben. Ilyen például a falásroham zavar vagy az érzelmi evés - mikor az evést használjuk ürességünk, unalmunk, szorongásunk, magányunk téves megküzdési módjaként. Illetve több gyermekkori evészavarban sem találunk testképzavart.

A testképzavarok kezelése

Testképzavar, tehát a testtel kapcsolatos erősen negatív attitűd, a test irreális észlelése esetén specifikus pszichoterápia ajánlott. Sokszor meghatározó erejű a hangulatok és testérzetek elkülönítése: tehát például, ma rossz hangulatom van, vagy csúnyának látom magam? Ezért a klienseket fontos megtanítani saját testérzeteik felismerésére, azok szavakba öntésére, és test, testélmény biztos kapcsolatokban való megtapasztalására. A kezelőorvos, pszichológus empátiája, megtartása, elfogadása, alapvető a korrektív értékű lehet a kliensnek. A testképzavarok kognitív-viselkedésterápiás kezelése már a vezetett önsegítés szintjén megkezdődhet. Fontos része lehet az önbecsmérlő gondolatok beszüntetése és korrigálása, az új tapasztalatok gyűjtése, valamint önsegítő olvasmányok feldolgozása. A testképzavarokban gyakran igen alacsony az önértékelés, és a testtel kapcsolatos irreális elvárások gyakran erre adott téves válaszként jelennek meg. A perfekcionizmus a testtel kapcsolatos extrém kritikusságban és irreális elvárásokban is „testet ölthet”. Ezért központi jelentőségű:

az általános önbecsülés javítása, és az önértékelés alternatív forrásainak megkeresése
a pszichológiai én-nel illetve a testi én-nel kapcsolatos ítéletek megkülönböztetése
mivel érzelmek kezelési képessége provokálhatja a tüneteket, fontos a negatív hangulat elkülönítése a testélménytől és az érzelmek szabályozásának képességének javítása
a testre irányuló figyelem csökkentése, külvilág felé fordítása, a testtel kapcsolatos kritikák csökkentse, átkeretezése
a klienseknek ezért át kell gondolniuk a testképüket befolyásoló napi tapasztalatokat, és csökkenteni kell a tükör előtt ellenőrizgetéseket
erről testkép naplót kell vezetniük a konkrét helyzet, viselkedés, érzések és gondolatok megnevezésével, feljegyezhetik érzelmeik és testérzeteik összefüggéseit
feladatuk a testképpel kapcsolatos negatív automatikus gondolatok, kognitív torzítások, negatív sémák felismerése, amelyeket korrigálni kell, reális és önelfogadó minőségűvé
gyakorolhatjuk a pozitív belső beszédet külső és belső tulajdonságainkról, és alkalmazhatunk a testértékelést javító apró rituálékat, jutalmakat, önfeltárást biztos társas közegben
fontos a pozitív testérzetekkel kapcsolatos aktivitások keresése – beleértve a sportot, spontán társas helyzeteket, pozitív kapcsolati élményeket, és a szabad interakcióban megélt természetes viszonyt saját testünkkel.

A testképzavar kezelése elsősorban komoly belső munka, motiváció, erős tapasztalatok, életkori váltások, illetve megfelelő tanácsadási / terápiás segítői együttműködés együttes függvénye, amely úgy az egyént, mint a szakembert próbára teszi. Ugyanakkor fontos kulcsot jelent az életminőséghez és a kapcsolódó tünetek, evészavarok leküzdéséhez is.