Hogyan győzzük meg önmagunkat, ha valami olyat tettünk, amit nem szerettünk volna?

 A párja addig győzködi Önt, míg Ön megveszi az inget, bár húzza a száját, hogy ezt ronda inget meg kellet vennie, ráadásul drágán, emiatt a nadrágot már nem is vette meg. Pár nappal később, Ön ebben az ingeben megy be a munkahelyére, ahol örömmel meséli a kollegáknak, hogy Ön milyen jó inget vett és milyen olcsón. Vajon ez alatt a pár nap alatt mi történt?

A választ a kognitív disszonancia elmélet adja meg, amit a szociálpszichológus Festinger az 50-es években alkotott meg. Eszerint az ember, ha valamilyen területen választhat, akkor a választás során disszonanciát él át, mivel nem lehet teljes mértékben biztos, hogy a helyes döntést hozta meg. A föntebbi példában, akkor jelentkezik a disszonancia, amikor Önnek el kell döntenie, hogy nadrágot, vagy az inget veszi-e meg. Miután, Ön az inget vette meg a disszonancia érzete tovább fokozódik, hiszen eredetileg a nadrágot akarta meg venni. Az elmélet fontos része, hogy az emberi lélek a frusztráció csökkentése érdekében a mindig igyekszik a disszonanciát feloldani. Ez a vásárlás követtő időszakot jelenti. Ekkor Ön, meggyőzi Önmagát, hogy az ing vásárlása hasznos, sőt szükséges volt, illetve elfogadja a párjának azokat az érveit, amiket a vásárláskor még elutasított.

Ezt türköt az élet számos területén használják fel a meggyőzés során. Fontos, hogy a disszonancia optimális szinten maradjon, mert ha túl erős félelem érzetet vállhat ki, ha túl gyenge, akkor nem lesz meggyőző. Emiatt a disszonanciának olyan optimális szintűnek kell lennie, hogy a meggyőzendő fél elhiggye, ha megfogadja érveinket, azzal csökkentheti a disszonanciáját.

Hollósy-Vadász Gábor

pszichológus