A legtöbb szervezet menedzsmentje korábban azért tarott a távmunkától, mert úgy vélték: nem tudják ellenőrizni, hogy a munkavállalók ténylegesen munkával töltik-e a napi 8 órát. Ez a járvány hatására megváltozott, hiszem a legtöbb munkahelyen bevett gyakorlattá vált a home office. A kérdés már nem az, hogy engedélyezik-e a távmunkát, hanem az, hogy vezetők a jelen helyzetben, hogyan tudják eredményesen ösztönözni a hozzájuk beosztott munkavállalókat. A legtöbb vezető a régi „jól bevált” szokásoktól vezérelve a külső ösztönzőkhöz nyúl, azaz bünteti az alkalmazottat, ha rosszul teljesít, megdicséri, ha jól teljesít, ahelyett hogy a belső motivációt használná, illetve a személyes viselkedésével mutatna példát.
Ne felejtsük el, hogy ezek a különös körülmények mindenkire hatnak függetlenül a beosztástól, így vezetőre és az alkalmazottra is. Az otthonról történő hatékony munkavégzés egy tanulási folyamat eredménye, sokak számára korábban abszolút nem volt ez természetes, illetve nem is álltak rendelkezésre a szükséges feltételek. A vezetők legfontosabb feladata ebben a helyzetben, hogy segítsenek a dolgozóknak, anélkül, hogy a megváltozott körülmények hatására csökkenne munkavállalói teljesítmény. A jelen helyzetben is a siker elérése a munkavállaló számára egy belső ösztönző, ami megnöveli munkahelyi teljesítményét.
A jelen helyzetben kivitelezhetetlen az, hogy a vezetők a dolgozókat egésznap ellenőrizzék, ezért nagyon fontos a kölcsönös bizalom. Ha nincs meg a két oldalú és kölcsönös bizalom, akkor szinte lehetetlené válik a dolgozó ellenőrzése. Ha korábban se volt meg a bizalom, akkor még nagyobb a valószínűsége, annak, hogy vezető nem tudja ellenőrizni a dolgozót. A bizalom a szervezeti kultúrából fakad, megjelenik a nyílt és őszinte kommunikációban. Ha vezető alapvetően olyan vezetési stílust képvisel, amelyiknek része a bizalomra épülő kommunikáció, akkor a home office ideje alatt se lesz gondja a beosztottak ellenőrzésével.
A beosztottak által legjobbnak tartott vezetők képesek a munkavállalók egyedi igényei szerint ösztönözni őket, tudják kit mivel lehet a legeredményesebben motiválni. Ehhez elengedhetetlen képesség, hogy a vezető a beosztottak számára egy hihető és átélhető víziót tudjon mutatni, képviselni.
A vezető egyik legfontosabb eszköze a példamutatás. Ha a személyes viselkedése megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket ő maga állított fel, akkor ez a fajta viselkedési minta megjelenik az állomány körében is, vagyis a beosztottak is igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. A vezetőnek a feladata, hogy a megváltozott körülmények ellenére is nyílt és bizalomra épülő vezetési stílust gyakoroljon, hiszen ez a legeredményesebb módja annak, hogy hatékonyan tudja kontrolálni a beosztottak munkáját.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása