Fiedler-féle kontingenciamodell

Fiedler-féle kontingenciamodell a 20. század egyik legjelentősebb szervezetpszichológiai elmélete, amelyet az osztrák származású Fred Edward Fiedler (1922-2017) szervezetpszichológus írt le a 60-as és a 70-es években. A korábbi vezetés és szervezet elméletek úgy vélték, hogy létezik egy általános érvényű vezetői személyiség, amelyik minden helyzetben alkalmas arra, hogy vezetői munkakört töltsön be, azaz a korabeli kutatók még úgy gondolták, hogy létezik egyfajta ideális vezetői egyéniség, amely környezettől függetlenül mindig képes a vezetői feladatok ellátására. Ezzel szemben Fiedler úgy véli, hogy a vezetés hatékonysága, mindig az adott környezet és a vezető interakcióján múlik, ezért a különböző helyezetekben más és más vezetési stílus a megfelelő. A legfontosabb a vezetés szempontjából, hogy a szervezet és a vezető mindig a lehető legjobban tudjon alkalmazkodni a változó környezethez.

Fiedler két eltérő vezetői stílust azonosított, ezek a kapcsolatorientált és a feladatorientált vezetői stílusok. A feladatorientált vezetők számára a feladatok végrehajtása a fontos és nem az emberi kapcsolatok fenntartása. Ezzel szemben a kapcsolatorientált vezetők számára sokkal fontosabb a munkacsoporton belüli személyes kapcsolatok megőrzése, fenntartása. Mindkét vezetői stílus esetében fontos, hogy a vezető képes legyen érzelmi távolságot tartani a beosztottjaival szemben. Viszont ez a távolság ne legyen se túl nagy (lehessen elérni a vezetőt), se túl közeli.

A szerző szerint a vezető számára kedvező helyzet az alábbi faktorokkal írható le: 1) a vezető és a dolgozók közötti kapcsolat. Ez arra utal, hogy a dolgozók elfogadják-e a vezetőt, bíznak-e benne. 2) a feladat strukturáltsága, ami arra utal, hogy a dolgozók számára egyértelmű-e az elvégzendő feladat. 3) hatalmi helyzet, ez arra utal, hogy a dolgozók elfogadják-e a vezető hatalmát és legitimnek tartják-e.

Ha vezető számára helyzet nagyon kedvezőtlen, vagy nagyon kedvező, akkor számára a feladat orientált vezetői stílus a megfelelő. Ha a helyzet mérsékelten kedvező, vagy mérsékelten kedvezőtlen, akkor a kapcsolat orientált vezetési stílus lehet a megfelelő.

A vezetői stílus, a dolgozók elégedettsége, és az eredményesség alapján:

1. a vezetés szempontjából kedvező helyzetben a munkatársak hangulata pozitív, nyitottak és együttműködők, így a vezető a feladatok elvégzésére tud koncentrálni.
2. stresszes helyzetekben a támogató vezető képes csökkenteni a dolgozók frusztráltságát, és eltudja simítani a dolgozók közötti konfliktusokat.
3. kedvezőtlen helyzetekben a dolgozók gyakran azt várják el a vezetőtől, hogy adjon iránymutatásokat, legyen határozott. Ezek teljesülése esetén a dolgozók elégedettsége növekszik.
4. Azok a vezetők tudják igazán megnövelni a dolgozók elégedettségét, akik egyben a felső vezetés döntéseire is hatást gyakorolnak, azaz a dolgozók számára kedvező döntéseket tudnak elérni.

Hollósy-Vadász Gábor