Eufória, avagy milyen ma serdülőnek lenni?

Az Eufória című amerikai sorozat mostanában kezd a magyar nézők körében ismertté válni. Elsősorban felnőtteknek készült, de természetesen az érintettek, a serdülők körében is egyre népszerűbb. Az Eufória hitelesen és kíméletlenül nyíltan beszél a mai fiatalokat érintő legfontosabb kérdésekről. Mindannyian tanulhatunk ebből nem csak a gyermekeinkről, hanem elgondolkodhatunk önmagunkról is. A mai tizenévesek az az első generáció, akiknek a mindennapjait átszövi az internet használata, olyan módon, ahogyan ezt még soha nem tapasztaltuk. Ők ebben, ezzel nőttek fel, a gondolataikat alapvetően határozza meg a világháló ennek természetesen minden előnyével és hátrányával. A film képileg nagyon esztétikus, mint a mi világunk, amiben élünk, illetve amit a neten közvetítünk önmagunkról és a világról. Közben gyermekeink élete sokkoló. A filmsorozat hitelesen mutatja be azt, ahogyan a mai gyermekek felnőnek, sokszor olyan problémákkal szembesülve, amik meghaladják az erőforrásaikat. Például az egyik főszereplő halálos beteg apját kénytelen ápolni, mert édesanyja mellék állást vállal, hogy az orvosi beavatkozásokat finanszírozni tudja. A korábban is gyógyszerrel kezelt kiskamasz így kezdi el szedni apja gyógyszereit, elindítva saját drogos karrierjét. A gyerkek ebben a sorozatban tökéletesen informáltak, mindent tudnak és közvetetten meg is tapasztalnak az internetről legyen az pornó, falcolás, drog, perverzió, bármi ami szembe jöhet az életben és érdekelhet egy cseperedő, identitását kereső kamaszt. A szülők láthatóan mindent megtesznek a gyermekeikért. Mégis, a gyerekek magukra maradottak, a szülők és a környezetükben lévő felnőttek is mind sérültek, vagy idő és energia hiányában a legjobb szándék mellett sem tudnak megfelelő támaszt nyújtani a gyerekeknek. Megkapó, ahogy ezek a gyerkek mindezt tudják, értik, és nem is várnak mást. A serdülők, életkorukból fakadóan is egymásban keresik a támogatást, amit részben meg is kapnak egymástól, viszont mivel mindannyian saját démonaikkal küzdenek, újra és újra csalódást kell okozniuk egymásnak. A gyerekek számára nincsenek határok, nagyon kevés korlátot kell betartaniuk az életükben. Meg is felelnek többnyiere a felnőttek elvárásainak a felszínen egy nagyon képmutató világban. Közben folyik az alkohol, a drog, cigaretta. A szexualitás is korlátok nélkül zajlik, a pornó a gyerekeket korán felvilágosítja arról, mi, hogyan történik és ők le is képezik ezt a saját életükbe. Mindent szabad, közben pedig folyamatosan egymást figyelik, kritizálják, megy a bullying, az egymás bántalmazása. A szeretet- és figyelemhiány kialakítja a függőségekre való hajlamot, és a környezet fel is kínálja a gyerekeknek a függőség tárgyait (alkohol-, drog-, társ-, szexfüggőség). Kíváncsi vagyok, vajon a sorozat a felmutat-e olyan utat, ami ezeket a serdülőket elindíthatja egy jobb, tudatosabb élet felé? A traumák nyoma gyógyulhat-e, a sajgó szeretethiány betölthető-e valamivel? Szakmailag azt tudom mondani, hogy a közösség, egy pozitív emberi kapcsolat (legyen az felnőttel vagy gyermekkel), pszichológus vagy valamilyen alkotó tevékenység, önkifejezési lehetőség nyújthat vigaszt és gyógyulást a kamaszoknak. Hogy a sorozat mit fog felkínálni, még nem tudom, mert egyelőre nem jutottam a végére. De nagyon kíváncsi vagyok.