Csalás a felsőoktatásban

A közelmúltban megjelent egy nagyon érdekes cikk az iskolai csalással kapcsolatban, melyet lentebbi ismertetek. Király Gábor, Géring Zsuzsanna, Nick Chandler, Miskolczi Péter, Kovács Kinga, Lovas Yvett, Csillag Sára (2018) szerint a hallgatói csalás, mint jelenség már régóta a magyar felsőoktatás része, ami számos kérdést vett fel, pl. etikai kérdések, illetve azt, hogy a diploma mennyire tükrözi a hallgató valódi tudását. A kutatók a magyar felsőoktatáson belül a gazdasági képzéseken résztvevő hallgatókat vizsgálták.

A fenti szerzők kutatási eredménye szerint a magyar oktatók a hallgatói csalást egyfajta jellemvonásnak tekintették, vagyis vannak olyan hallgatók, akik jellemükből fakadóan voltak motiváltak a csalásra. A hallgatók csalásra való hajlandósága fordítottan arányos azzal, hogy a hallgató mennyi időt hajlandó az egyetemi tanulmányaira fordítani, azaz: aki sokat tanul kevésbé motivált a csalásra. Ezek mellett a csalás folyamatában részt-vesznek azok a hallgatók is, akik sokat tanulnak, tudják is a tananyagot, nem is csalnak, csak segítik a csalókat az információk megosztásával, gyakran nem tudnak nemet mondani arra, hogy segítsék a társaikat. Az énhatékonyság és az önbizalom szerepe a csalás folyamatában ellentétes. A kutatásban résztvevő hallgatók egy része szerint a magas önbizalom csökkenti a csalás valószínűségét, míg a másik részük szerint növeli. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a jó tanulok egy része ép úgy hajlamos a csalásra, mint a rossz tanulók egyrésze.

Király Gábor, Géring Zsuzsanna, Nick Chandler, Miskolczi Péter, Kovács Kinga, Lovas Yvett, Csillag Sára (2018) kutatás során a csalás egyik okaként azonosították az intézményi szokásokat. Az egyetemeken nincsenek egységes szabályok arra vonatkozóan, mit kell tenni a csalókkal szemben, akár egyes tanszékek gyakorlatai is teljesen eltérnek pl. egyik tanszék keményen szankcionálja, másik nem is vesz róla tudomást. Egyes esetekben az oktatók sincsenek tisztában azzal, hogyan kell szankcionálni a csalást, vagy csak nincs idejük egyéb leterheltségük mellett ezzel foglalkozni. A hallgatók és az oktatók is egyetértettek abban, hogy a csalás a mai magyar társadalomban egy elfogadott jelenség, ami inspirálóan hat az iskolai csalásra is. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a társadalmon belül egyre inkább erősödik az az elvárás, hogy fiataloknak mindenképpen diplomát kell szerezniük, illetve egyre több hallgatónak kell dolgoznia már az egyetemistaként is, ezzel csökken a tanulásra fordítható idő.

Hollósy-Vadász Gábor