A burnout a segítők esetében

A kiégés más néven burnout leginkább a segítőszakmákban dolgozókat érinti pl. orvosok, gyógytornászok, pszichológusok, stb. Maga a kiégés az empátiás képesség elvesztésest jelenti, megjelenthet lelki, testi, és érzelmi szinten is. Ma egy elterjedt jelenségnek számít, ezért számos munkapszichológus vizsgálta a folyamatot.

A tünetei megegyeznek a depresszióval, viszont a depresszióval ellentétben a kiégést mindig környezet és a személy közötti interakcióra lehet visszavezetni. Ennek során az alábbi tünetek fedezhetők fel:

1. lelki tünetek: pesszimizmus, empátia csökkenés, a kliensek elszemélytelenítése.
2. érzelmi tünetek: depresszió, érzelmi üresség.
3. fizikai kimerülés: alvászavar.
4. testi problémák pl. hastájéki fájdalmak.

A kiégés az alábbi stádiumokon keresztül megy végbe:

1. idealizmus: kezdeti lelkesedés, erőteljes tettvágy, szakmai kudarcokat a segítő személyes kudarcként éli meg.
2. realizmus szakasza: nagyobb fokú távolságot kezd kiépíteni saját maga és a kliensek között, reális célokat tűz ki maga elé.
3. stagnálás és kiábrándulás: A segítő kezdi nyűgnek tekinteni a munkáját ezért a kommunikációt a kliensekkel és a munkatársakkal minimalizálni igyekszik.
4. frusztráció: a segítő szakmai aktivitása a minimálisra csökken, illetve becsmérli a klienseket. A segítőnél megjelennek az autoriter személyiségre utaló vonások, megkérdőjelezi saját hivatásának az értelmét.
5. apátia: a segítő kerüli a kollégáit, a kliensekkel ellenségesen kommunikál, sematikusan végzi a munkáját.

A kiégés prevenciója érdekében az alábbiakat érdemes figyelembe venni:

1. autonómia biztosítása a segítő számára.
2. konzultáció, szupervízió biztosítása.
3. a megfelelő kliens szegitó arány megtalálása.
4. érezze a segítő fontosnak önmagát a munkahelyen.
5. pályaválasztás során a leendő segítő tudatosan gondolja át, miért a segítő szakmát választotta hivatásként. 

Hollósy-Vadász Gábor