Amint a világszerte divatos fogalmakat lefordítjuk, kirajzolódik egy pszichológiai kép, mely a kudarckerülő és sikerorientált viselkedéssel és beállítottsággal függ össze.
A kudarckerülés a kudarcaink minimalizálására fókuszál, vagyis minél kevesebb hibát ejtsünk. Mindezek olyan munkatevékenységekben érdekesek, amelyek monotonok. A sikerorientált beállítódás viszont az alkotó folyamatokra jellemző, újat teremtő, sokszor kockázatos projektekre, feladatokra jellemző. Itt a cél egy új minőséget elérni – legtöbbször sok hiba és sok újratervezés árán.
A határok feszegetésének tehát van értelme, ha a feladat, kihívás ezt követeli meg. A maximalizmus ilyen szempontból egy stagnáló felfogás, hiszen a saját határig elmegyünk, de azt nem lépjük túl, akkor hosszabb távon csak tartjuk a szintünket. A biztonságnak is van értelme, amikor struktúrát építünk, pl. a gyermekünk alvási szokásait nagyjából egy időpontra szeretnénk beállítani.
Komment írása