Az empátia és a vezetés

Buda Béla (1980) szerint az empátia felhasználásával jobban és alaposabban meg lehet ismerni egy másik embert, illetve a jelenlegi helyzetét, ugyanakkor sok erőfeszítést is igényel, hiszen az empátia megköveteli, hogy tovább tartsuk fent a másikkal a kommunikációt, erőteljesebben odafigyeljünk rá, amihez jelenetős idő befektetés szükséges.

Buda Béla (1980) szerint a vezető – beosztott viszony az empátia szempontjából egyenlőtlen, mivel a dolgozóknak többször és intenzívebben kell megnyilvánulni, míg a vezetőnek nem szükséges minden egyes alkalmazotti megnyilvánulásra reagálni. A vezetők jelentős része magabiztos és úgy gondolja, hogy meg tudja állapítani, ki milyen munkakörre alkalmas, vagy alkalmatlan. Buda Béla szerint sajnos ez nem minden esetben igaz, sokszor egy alapos pszichológiai alkalmassági vizsgálat jobban el tudja dönteni a jelölt alkalmasságát. Néhány esetben annyira rosszul teljesítettek a vezetők a jelöltek megítélése szempontjából, hogy ha random módon vették volna fel a dolgozókat, akkor is nagyobb lett volna beválás. A vezetők részéről jelentkező túlzott magabiztosság az empátia hiányára utal. A vezetőt az empátia nem ruházza fel csoda képességekkel, de segít abban, hogy jobban beleélhesse magát a másik ember helyzetébe és nem engedi, hogy kialakuljon az az énkép, hogy az illető vezetőként tévedhetetlen.

Buda Béla (1980) szerint a vezetőnek sokféle eszköze van, amivel a szervezeten belüli konfliktusokat meg tudja oldani. Ennek során egyes vezetők azokat az eszközöket is felhasználhatják, amelyekkel elhárítják önmaguktól a felelőséget, illetve a dolgozókra úgy tekintenek, mint akik a szervezet egy-egy láncszemei, nem, mint értékes önálló emberekre. Az empátia akkor fejlődik, ha kommunikáció során mind a két fél elmondhatja álláspontját, érvelhet igaza mellett. Ha ehelyett a vezető és a beosztott kapcsolata csupán formális kommunikációvá silányul, melyben hiányzik a visszajelzés lehetősége, akkor az nem teremt olyan helyzetet, ahol az empátia képessége fejlődhet. Talán ez az egyik oka, annak, hogy vezetői munkakörben töltött évekkel párhuzamosan csökken az empátia, miközben az önbizalom folyamatosan növekszik.  

Buda Béla (1980) szerint a vezetői stílusok közül, különösen az autokratikus hat az empátia ellen, mivel nem hagy teret a visszajelzésre, illetve a kritikák visszajelzésére, aminek hatására a vezető mentesülhet a belső feszültség megélésétől. A beosztottak eltanulhatják, hogy a vezetőnek tilos visszajelzést adni, ami beindíthat egy öngerjesztő folyamatot. Ez a folyamat a könnyen a szervezet egészére károsan hathat pl. megszaporodik a munkavállalói felmondás.

Hollósy-Vadász Gábor