Az elsőség és az újdonság hatás a politikai beszédekben

Tegyük fel, hogy egy politikai eseményen veszünk részt, ahol egy politikus beszédét hallgatjuk. A politikus társadalmilag fontos kérdésről akar meggyőzni minket pl. egy adott amerikai államban állítsák-e vissza a halálbüntetést. Egyik fontos kérdés, hogy a politikus utaljon-e az ő álláspontjával szembeni ellenérvekre. Aronson (2008) szerint a válasz kettős és a hallgatóságon múlik. Ha egy olyan emberről van szó, aki az adott kérdéskörben kevésbé tájékozott, akkor őt az ellenérvek elbizonytalaníthatják (hiszen korábban nem is tudott az ellenérvek létezéséről), még úgy is, hogy közben a politikus azokat tényszerűén megcáfolja. Ha egy olyan emberről van szó, aki az adott kérdéskörben tájékozott, akkor hasznosabb az ellenérveket is megemlíteni, hiszen azt gondolhatja, hogy a politikus azért nem említi azokat, mert nem tudja megcáfolni.

Aronson (2008) szerint egy másik fontos tényező a hallgatóság kezdeti álláspontja, azaz, hogy beszéd elején menyire rokonszenveznek az adott politikus nézeteivel. Abban az esetben, ha a közönség eleve egyetért a politikussal, akkor nem célszerű az ellenérveket kifejteni, elég csak az egyetlen álláspontot kifejteni. Ha közönség nem ért egyet a politikus nézőpontjával, akkor célszerűbb tételesen megcáfolni az ellenfél politikai nézeteit. Ennek megfelelően a politikusok legtöbbször a saját szavazóik elött nem mutatják be az ellenfél érvelését, míg tévében, vagy nyilvános szerepléskor igyekeznek azt megcáfolni.

Tegyük fel egy politikusnak egy kampányrendezvény során lehetőséget kínálnak, hogy eldönthesse: a politikai ellenfele elött, vagy után szólaljon fel. Melyik a hasznosabb, melyik a meggyőzőbb, azaz melyikkel lehet több embert meggyőzni? Aronson (2008) alapján sajnos, egyértelműen helyes válaszok nem adhatók a föntebbi kérdésekre, mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. Az elsőség hatás szerint a politikusnak mindéképpen elsőként kell felszólalnia, mivel a második beszéd befogadása és megértése nem lesz olyan szintű, mint az elsőé, mivel a korábban elhangzott beszéd gátolja azt. Az újdonság hatás szerint a politikusnak mindenképpen másodszor kell felszólalnia, mivel az utolsó beszédre fognak jobban emlékezni a hallgatók. A két elv egymással ellentétes, de egyes esetben az újdonság hatás, más esetben az elsőség hatás működik inkább. Ha a beszédek egymást rövid időn belül követik, akkor az első beszéd meg tudja akadályozni a második befogadását, vagyis az kerül jobb helyzetbe, aki előbb mondta el. Ha a beszédek után a közönségnek egyből döntést kell hoznia (pl. szavaznia), akkor a második beszéd hatása érvényesül inkább, vagyis az kerül jobb helyzetbe, aki később mondta el a beszédét.

Hollósy-Vadász Gábor