Asszertív kommunikáció a konfliktushelyzetekben

Az asszertivitásról sok félreértés él. Gyakran hallom: „Én nem tudok asszertív lenni, mert a másik nem tud rendesen kommunikálni” – vagy épp az ellenkezőjét: „Én őszinte vagyok, kimondom, amit gondolok.” Pedig az asszertivitás nem a hangerőről, nem a határozottság látszatáról, és nem is az akarat érvényesítéséről szól.

Ahhoz, hogy érthetőbb legyen, érdemes ránézni a kommunikációs stílusokra.

1. Passzív kommunikáció - Ilyenkor a saját szükségletek háttérbe szorulnak:

• „Mindegy, nekem jó úgy is.”

• „Legyen, ahogy te akarod.”

A cél többnyire a konfliktus elkerülése, az ár viszont gyakran belső feszültség, sértettség, kimerülés.

2. Agresszív kommunikáció - Ebben az esetben a saját igények kerülnek előtérbe – a másik rovására:

• „Ez így hülyeség.”

• „Mindig te rontod el.”

Itt a határok látszólag erősek, de a kapcsolat sérül, és hosszú távon ellenállást vagy eltávolodást vált ki.

3. Passzív-agresszív kommunikáció - A kimondatlan feszültség kerülőutakon jön elő

• szarkazmus, célozgatás, tudattalan manipulatív mintázatok

• „Jól van, csináld, ahogy akarod…”

Ez a stílus gyakran abból fakad, hogy nem tanultuk meg nyíltan képviselni magunkat, de már nem tudunk tovább hallgatni sem.

4. Asszertív kommunikáció – az „elég jó” stílus - Az asszertivitás lényege, hogy egyszerre van jelen az önérvényesítés és a másik fél tisztelete is

• világos, de nem támadó; őszinte, de nem bántó; határozott, de nem uralkodó

Mitől lesz asszertív egy megszólalás?

• a saját aktuális érzéseimről és szükségleteimről beszélek (én-mondatok)

• nem minősítem a másikat

• nem a „ki a hibás?” kérdésére keresek választ, hanem arra, hogy mi adhat megoldást (lehetőségek felajánlása)

Például:

„Fontos lenne nekem, hogy előre egyeztessünk, mert így kevésbé leszek feszült.”

"Amikor érzelmileg bezárkózol, úgy érzem hogy egyedül maradok a nehézségben"

A megfelelő konfluktuskezelés is egy készség, amit meg kell tanulni, gyakorolni kell. Sokunknál az asszertivitás nem azért hiányzik, mert „nem megy”, hanem mert a gyerekkorban nem volt rá modell, a határhúzás bűntudattal társult, vagy azt tanultuk meg, hogy a konfliktus veszélyes.