A kérdés
Tisztelt Szakértő! Egy számomra kellemetlen problémával fordulok Önhöz. Nem tudom pontosan megmondani, hogy hidrofóbiám van-e vagy sem, ugyanis azt el tudom mondani, hogy imádom a vizet, akár strand akár nyalt vizek. Viszont nem merek úszni. Problémám abból fakad, hogy kisebb koromban beírattak úszótanfolyamra, ám annak közepén napszúrást kaptam, mikor bementem vizsgázni úgy éreztem, hogy még nem készültem fel rá, amit meg is mondtam az oktatónak, aki azon a véleményen volt, hogy kész vagyok és megkért, hogy ússzak a mély medencébe. A táv felénél elmerültem és ki kellett menteni a vízből. Ugyan azóta megtanultam valamilyen szinten úszni, mégis bennem van a félelem a víztől, néha kevésbé, néha pedig pánikszerűen tör elő belőlem ( szorító mellkas, nehéz légzés, szapora szívverés). Mivel már rávettem magam az úszásra úgy gondolom ez már egy jó lépés a fóbiám leküzdésére, mégis szeretnék ettől a szorító érzéstől megszabadulni, hogy önfeledten úszhassak. Ön szerint mit kellene tennem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Hajni! Azt gondolom, az Ön esetében nem fóbiáról van szó, hanem ún. averzív kondicionálásról (tanult félelem). Mivel a víztől alapvetően nem fél, nem azzal van a baj, hanem inkább a vízben való mozgással, az úszással. Ha elkezd úszni, az előhívja a régi traumatikus élményt, annak minden testi tünetével, és ez az, ami jelentkezik Önnél a jelenben. Mindazonáltal a terápiás megoldást jelen esetben is a deszenzitizáció jelenti, azaz, ússzon, ússzon és ússzon. Először felügyelettel, társsal, majd lassan egyedül. Amint biztossá válik az Ön számára az úszás pozitív élménye és az úszni tudása, úgy lesz majd képes a vízben mozogni, úszni, bármit tenni, hogy nem jelentkeznek a felsorolt testi tünetek.Kiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
-
