A kérdés
Kedves Válaszoló, A gyermekem 8 hete meghalt, váratlanul tüdőembóliát kapott. 23 éves gyönyörű fiatalember volt.Azóta nem vagyok igazán önmagam.Nem tudom, hogy vajon szükségem lenne e szakember segítségére vagy magam is le tudom küzdeni a bánatot.Nyilván a gyermekem hiányát nem lehet, csak meg lehet tanulni együtt élni a ténnyel , hogy ő elment. Vannak körülöttem nem vagyok/ vagyunk egyedül, de én úgy érzem mégis. Úgy érzem, hogy a sok bánatos arc között nekem kell erősnek lenni. Remekül hozom ezt a szerepet, így csak esténként tudom elengedni magam. Gondolom ez így nem annyira jó.Szoktunk róla gyakran beszélni, nem tabu téma, inkább az lehet a gond, hogy miért nem tudtuk megmenteni.Mindenki keresi a nem is tudom mit.A mi lett volna ha. De itt már nincsenek ha-k. Csak az üres valóság. Sokszor sírva fakadok még, ami nagyon megkönnyíti a napjaim. Viszont tudom, hogy szorongok, s néha kitör rajtam a pánik. Összefoglalva ezt a se füle se farka levelet:kell nekem segítség?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, kérem, fogadja őszinte együttérzésemet. Jaj, dehogyis akadt el a feldolgozásban! 8 hét... ebben a bánatban végigélni nagyon nehéz, de a gyász feldolgozásához igen-igen rövid idő. Különösen, hogy a gyermeke halt meg, és ráadásul egy hirtelen-váratlan bekövetkező betegségben, amire nem lehetett lelkileg felkészülni sem, és tehetelenek voltak a bajjal szemben. Az a kevés, amit a levelében leírt, érzésem szerint arra vall, hogy jól, egészségesen viszonyulnak a gyászhoz. Ebbe beletartozik a szomorúság és a sírás is, és beletartozik az is, hogy tartja magát, végzi a dolgait. Jó az is, hogy tudnak beszélgetni a történtekről - termmészetes, hogy keresik a "ha"-kat, de legyenek magukkal igazságosak: utólag könnyebben okos az ember, hiszen a múltba könnyebb látni, mint a jövőbe. Szerintem ha már felmerült, hogy segítségre lehet szüksége, akkor ne habozzon, keressen fel egy szakembert személyesen, és beszélje vele át mindazokat a kérdéseket, amelyek nyomasztják, aggasztják önmagával kapcsolatban. Nem csak akkor jön jól a támogatás, ha elakadt a gyásza, de jól jöhet akkor is, ha a gyásza feldolgozása zajlik úgy, ahogy "kell" - már elnézését kérem ezért a sarkos kifejezésért. Azért gondolom, hogy a segítség jól jöhet, elakadás nélkü is, mert annyi-annyi érzés és gondolat merül fel, keletkezik, kavarog ilyenkor, talán jobban elviseli, feldolgozza ezeket egy olyan ember segítségével, aki kívül van a családján, és akit ezért nem kell féltenie a bánatától, a könnyeitől, akivel szemben nem kell erősnek lennie, akit nem kell vígasztalnia. Együttérzéssel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
